A 7,5 milliós lélekszámú Svájcban kizárólag a több (magán)biztosítós rendszert ismerik. A csecsemőtől az aggastyánig mindenkire törvényileg kötelező a beteg- és balesetbiztosítás, beleértve az ott élő vendégmunkásokat és külföldieket is. Az alpesi országban 87 betegbiztosító működik, amelyek a lakosság egészét ellátják, 17-nek több mint százezer, 42-nek százezernél kevesebb tagja van. A kasszák - egymással konkurálva - egyesületként, alapítványként, szövetkezetként vagy részvénytársaságként tevékenykednek, van közöttük helyi jellegű intézmény is.

Éppen a kasszák nagy száma teszi lehetővé, hogy mindenki innovatív és testre szabott biztosítást köthessen. Ez egy egységkasszánál nemigen lenne lehetséges. A biztosítási díjat a betegek és az egészségesek, a fiatalok és az öregek közti szolidaritás alapján számítják ki, csak a gyerekek és a 25 év alatti fiatalok fizetnek kevesebbet. A díj megállapításakor sem a biztosított vagyona, sem a jövedelme nem szempont. Szempont viszont a lakóhely, a nem (már nem sokáig!) és az életkor. A törvényesen előírt szolgáltatásokra (orvos, kórház, kezelés stb.) mindegyik biztosító köteles bárkit felvenni, csak a fakultatív szolgáltatásokat (alternatív orvoslás, homeopátia stb.) tagadhatják meg, amiért külön fizetséget kérnek. A kasszák saját kiadásai az összes kiadásnak csupán az 5,4 százalékát tették ki.

Svájcban népszavazásra bocsátottak egy javaslatot, ami arról szólt, hogy váltsák-e át a több-biztosítós rendszert egybiztosítósra. A március 11-i népszavazáson azonban a "nép" elvetette a javaslatot.

Pálos György
Ráckeve