Minden szempontból felemás bérnövekedési adatokról adott számot tegnap a Központi Statisztikai Hivatal: a friss számok még nehezebb helyzetbe hozhatják az egyébként is meglehetősen nagy dilemma elé állított jegybankot. A monetáris tanács hétfőn dönt a kamatokról, és mint az elemzők már tegnap megjegyezték: az erősödő forint és a nagyobb infláció együttese érdekes döntést hozhat, az MNB akár - a piacot meglepve - belekezdhet a kamatcsökkentésekbe, annak ellenére, hogy az áremelkedési ütem magasabb a vártnál. A tegnap megjelent, január-februári folyamatokról számot adó béremelkedési adat is hozzáadhat a bizonytalansághoz: a reálkeresetek jelentős csökkenése még mindig gyors béremelési ütemmel párosul. Vagyis: amíg keresleti oldalról nincs inflációs nyomás, addig kínálatiról lehet. Ráadásul ugyan a gyors bérnövekedésben benne van a gazdaság fehéredése, de esetleg találni az inflációs várakozások növekedésére utaló jeleket is.

A KSH adatai szerint a reálkeresetek 7,2 százalékkal voltak alacsonyabb szinten január-februárban a tavalyinál, ez a meglehetősen magas infláció (8,3 százalékos az időszakban) és az adó- és járulékemelések miatt igen alacsony szintű, csupán félszázalékos nettó keresetemelés következménye. A nettó keresetek amiatt nem emelkedtek ennél jobban, mert a bruttó bérek látványos emelését elvitte a járulékok növelése.

A bruttó bérek összességében 6,5 százalékkal emelkedtek - ám a nemzetgazdasági összesítő szám mögött meglehetősen nagy különbségek rejlenek. A költségvetési szférában csupán 3,9 százalékos volt az emelés, a versenyszférában viszont 9,2 százalékos - és ez utóbbi szám utalhat az inflációs várakozások növekedésére. Igaz, a bérnövekedés üteme lanyhul, januárban még 10 százalék feletti bruttó emelést regisztrált a statisztika a versenyszférában. Ugyanakkor a versenyszféra bérnövekedése mögött több folyamat húzódhat meg, így például lehet a gyors emelés annak a következménye, hogy a minimálisan előírt járulékalapra csak felemelték egyes - minimálbéren bejelentett és egyébként zsebbe fizetett - munkavállalóik után fizetett közterhet a szürkegazdaság szélén tevékenykedő cégek. Erre utal, hogy a béremelés ott volt nagy - például az építőipar fizikai foglalkoztatottjainál 20 százalék feletti -, ahol az átlagos bér nem éri el a minimumjárulék szintjét, és ott volt alacsonyabb, ahol eleve magasabb a kereset. (Ez a különbség szinte minden ágazatban fellelhető például a fizikai és a szellemi foglalkozásúak között.) Ám a kedvező folyamat mellett a kedvezőtlen (bérinfláció) jele lehet, hogy azokban az ágazatokban és területeken is jelentősen (10 százalék feletti mértékben) nőtt az átlagkereset, ahol az egyébként is magas volt, és a feketefoglalkoztatás általában nem jellemző (ilyen például az energiaipar).