A család többi híres tagjának azonban kijárt ez a végső tiszteletadás, a számukra készült felbecsülhetetlen értékű címerek május végéig még megtekinthetők a Fiumei úti sírkertben található Kegyeleti Múzeum épületében.

A heraldika kuriózumának számító gyűjtemény így egyben még soha nem volt látható. Ritkaságok, hiszen halotti címereket az amúgy is illusztris Batthyány famíliából csak a legjelentősebb családtagok kaphattak felravatalozásukkor. A címerek gyakorlati haszna az, hogy napra pontosan tüntetik fel az elhalálozott főúr születését és halálát, és ami még lényegesebb, a címeit.

Nem csak a történészek és heraldikusok számára lehetnek érdekes ezek a ritkaságok, a laikus is találhat magának kutatnivalót a kézzel festett lapokon. Érdekes például, hogy mivel a címereknek a halál másnapjára, a ravatalozásra készen kellett állniuk, gyakran nem találtak időben megfelelő képzettségű festőt. Emiatt néhány alkotás a naiv művészet megmosolyogtató példája, míg mások méltóságteljes pompában hirdetik az elhunyt nagyságát.

Aki több információra vágyik, nem kell kétségbeesnie, balra, a folyosó végén található az igazgató úr szobája, aki bárkit bármikor szívesen végigkalauzol az egész tárlaton. Hargittai Emil lassan nyolcvan- éves, de húsz évet nyugodtan letagadhatna, élvezetesen fejtegeti, milyen titkokat rejthetnek a címerek közti gyakori eltérések. Megtudhatjuk, mit jelent a koronák ágainak száma közti különbség, vagy mi jelzi a címeren, hogy a főnemes az Aranygyapjas Rend büszke tulajdonosa volt. A rend kitüntetéséből egy eredeti példány is megcsodálható.

A múzeum gyakran rendez időszaki kiállításokat, Hargittai Emil szerint a cél mindig a látogató és a tárgyak közti kommunikáció "kiprovokálása". Ezért is kedveli az igazgató az olyan fekete humort sem nélkülöző témákat, mint a mexikói temetkezési hagyomány abszurd ábrázolásainak, kellékeinek bemutatása.

Őszre a tibeti halotti kultuszról hasonlóan szókimondó tárlatot terveznek. Az állandó kiállítási tárgyak között is találni meglepő alkotásokat: a rózsaszínes, pasztelles festésű koporsó elsőre látásra is meghökkentő, különösen, ha közelebbről is megszemléljük Garró G. András szokatlan munkáját.

Heraldikai kuriózum