Egy fiatal, első ránézésre a harmóniától nem idegenkedő nő miért vállal el pozíciót, amelyben kaphat mindent, csak szeretetet nem. Padlótól mennyezetig csempézett hidegségű világba lép be.

"Egy bizonyos életkor és egészségi állapot után az orvosok feladják az egészség helyreállításáért, az élet megmentéséért folytatott küzdelmet. Mert a költségek elfogadhatatlanul magasak a remélhető életnyereséghez képest. Nincs-e ilyen helyzetben az egészségügy mai formájában?" Így vetette fel az egyik reformalapozó tanulmány az alapkérdést, és megkezdődött az újraélesztés, azzal a nehézséggel, hogy a páciensnek ugyanúgy nincs betegségtudata, mint annak a férfinak, aki nemrég a szentesi kórházból saját felelősségére hazament, hogy órákon belül "az egészségügyi reform első áldozatává" váljon. Igaz, a mindszenti háziorvos úgy látta, hogy inkább a pálinka végzett az emberrel, egy rögzített beszélgetés szerint pedig a kezelőorvosnő szabadkozott, amiért egy ujjal se nyúlhatott hozzá a mentő által Hódmezővásárhelyre szállított beteghez, mondván, persze hogy ő lesz majd a bűnbak, mígnem jött a városi polgármester bejelenteni, hogy manipulálták, megvágták a magnószalagot - kik, a Gazprom? -, amelynek eredetije a szerkesztőségünkben is megvan, s nem kevésbé kínos, mint az ismert változat.

Ebbe az emberileg lecsupaszult világba kell belépnie az új miniszternek, hogy elmagyarázza: a teljesen üzleties holland és a centralizált angol biztosítási modellhez képest miért és hogyan lesz félúton a magyar. Hogy ha tehát fejlett társadalmi környezetben létezik ilyen és olyan megoldás is, akkor nem a nemzeti mészárszék és a magyar jurtafíling utolsó esélye között kell dönteni, hanem olyan választ kell találnunk, amely a mi kérdésünkre vonatkozik. De mi az?

Hatalomban inkább tudják. Orbán Viktor miniszterelnökként megmondta, hogy ebbe a rendszerbe vétek pénzt ölni, mert csak nyeli. Most inkább pénzt ölne, hogy ne nyeljen. Medgyessy Péter a fizetésemelésekkel belerakta azt a majd' ezermilliárd forintot, amit Orbán a Gyurcsány-ellenes választási kampányban ígért, és... Semmire sem ment vele. Gyurcsány Ferenc is eljutott oda, hogy előbb az átalakítás, utóbb a pénz, ha akkor még kell. Mert például az üzleti biztosító nem lesz feltétlenül sztálinista ügynök-kommunista, ha megpróbálja elérni, hogy az orvosok az állami eszközökkel ne a saját zsebükre gyógyítsák az egyébként biztosított, de így külön is fizettetett beteget. Válaszolhatnak a mi kérdésünkre is, amely úgy szól: ki szenvedi meg, ha egy 1500 milliárd forintot felhasználó rendszernek nincsenek tiszta szabályai. Az erősek vagy a gyengék?

Most az erősek harcolnak a legnagyobb erővel. Ami nem azt jelenti, hogy a rájuk borítandó szabályok feltétlenül jók volnának.

Ami az eszközöket illeti, idézném a hippokratészi eskü egy bekezdését: És ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva magamat minden szándékos és kárt okozó jogtalanságtól, főleg a nemi visszaélésektől, úgy női, mint férfi testtel...

Megeshetett itt sok minden, ha az ellenkezőjére kellett esküdni. Ma már ez, vagy bármi hasonló nyilván kizárt. Mégsem tudunk felhőtlenül jó munkát kívánni a miniszternek. A jó munka most kevés.