Legutóbb három, fehérre festett, fémpálcákból összehegesztett Eiffel-tornyot láttam egy Komárom-Esztergom megyei portán. Valamiért nagyon szeretheti a tulajdonos ezt a tornyot, ha három különböző méretben is kiállította a kertjében, de nem volt otthon, nem tudtam erről megkérdezni.

A többiek érdeklődésemre szinte kivétel nélkül azt felelték: nem másnak díszítenek, hanem maguknak. S csak azért tették olyan helyre, ahol mindenki látja, mert ha valahonnan maguk is hazafelé tartanak, ezt a számukra kedves díszítményt akarják látni legelőször. S hogy mi okból kedves éppen ez? Csak.

A virágokról azonban már mindenki szívesen beszélt. Elmondták, honnan szerezték a különleges sárga liliomot, miért nem szeretik a levendulabokor helyét. De legfőképpen a vakondokról lehetett beszélgetni ezeknek a kerteknek a gazdáival, akik mindannyian tudtak valami praktikus tanáccsal szolgálni a virágágyásokban és a veteményesekben nemkívánatos állatka távoltartásáról. Volt, aki ricinuspalántát ajánlott, más azt, hogy szájával felfelé fordított sörösüveget kell a vakondtúrásba helyezni, mert az üvegben a légáramlat így olyan hangot kelt, ami a vakondokokat elűzi. Megint más szerint elegendő, ha madzagra fűzött pillepalackok sorát feszítjük ki az érintett területre, ezek zörgését a vakondok kifejezetten utálja. Ők kipróbálták, nekik bevált - mondták.

- De mit ajánl vajon a hivatásos kertépítő, aki a csigaház Parlament és a szélmalmok táján meg sem fordul? - merült fel bennem a kérdés, s felhívtam egy vállalkozót telefonon, akinek hirdetési ajánlatában eleve szerepelt a szolgáltatás, "vakondokok eltávolítása" címszó alatt. Elmondtam, milyen praktikákról hallottam eddig, s hogy - hacsak nem minősül szakmai titoknak - kíváncsi lennék, a hivatásos miképpen szabadul meg a kertet alagutakkal keresztül-kasul feltúró vakondoktól. A megkérdezett így válaszolt:

- Ki kell menni a kertbe, és rettentő hamisan énekelni - nevetett a vállalkozó, azután komolyra fordítván a szót azt mondta: a dolog technikája valóban titok, mert speciális eszközök kellenek hozzá, a lényege azonban az, hogy vegyszeres eljárással el kell pusztítani a nagy gonddal elkészített kertekben rettenetes dúlást okozni képes állatot. Más, végleges megoldás sajnos nincsen.

Azóta Nagykáta környékén láttam egy kertet: várkastély állt a közepén, vagy tizenkét miniatűr toronnyal, amelyeknek mindegyike más színűre volt festve. A tulajdonos azt mesélte, az unokájának készítette gipszből. A gyerek imádja, itt szokott játszani a dinoszauruszaival.

Vakondokokról nem ejtettünk egy szót sem.