– A zöld van kívül a kokárdáján. Általában fordítva hordják.
– Pedig így szabályos. Kérdezze csak meg Katona Tamás történészt, vagy Usztics Mátyás színészt.

– Az más. Önről is azt mondják egyébként, hogy történész.
– Pedig csak gépészmérnök vagyok. Évekig dolgoztam a német KUKA cégnél, ahol az utcaseprő-gépeket tökéletesítettem, majd egy komputeres tervező rendszert vezettem be. Az viszont igaz, hogy szeretem a történelmi jellegű könyveket.

– Lelkes amatőr?
– Fogalmazzunk úgy, egy ideje érdekelnek ezek a dolgok. Nemrég például Salamon Konrád Nemzeti önpusztítás 1918-1920 című munkáját olvastam, amelyből egyértelműen kiderül, hogy Károlyi Mihály hazaáruló volt. Ez csak azért fontos, mert Gyurcsány Ferencet én Károlyi reinkarnációjának tartom.

– Azaz hazaárulónak?
– Még annál is többnek: nemzetárulónak.

– Nem gondolja, hogy épp az ilyen kijelentések riasztják el önöktől azokat, akik egyébként nem szimpatizálnának a miniszterelnökkel?
– Hát, valahogy csak ki kell fejezni ezeket a dolgokat. Mondjuk, amikor tavaly ősszel csótánynak, meg féregnek nevezték Gyurcsányt, azt azért az emberi méltóság megsértése miatt elfogadhatatlannak tartottam. De hát sokféle tüntető jött össze a Kossuth téren. Megesett, hogy még engem is lezsidóztak.

– Mit tett akkor?
– Mélyen felháborodtam. Mi, akik felesküdtünk a Szent Koronára, elítélünk bármiféle etnikai, vagy vallási alapú kirekesztést.

– Mármint szó szerint felesküdtek?
– Igen, bár kellett hozzá némi ravaszság. Rendes belépőjegyet vettünk a Parlamentbe, és látogatóként bejártuk az épületet. A Szent Koronánál aztán az idegenvezető félrehúzódott, mi pedig egy papírlapról felolvastuk az esküt. A szövegre pontosan már nem emlékszem, de szép, emelkedett dolog volt.

– A kordonbontás óta önök ismét a Kossuth téren tüntetnek, bár napról-napra kevesebben.
– Stabilan száz-százötvenen vagyunk. Sajnos sok magyar ilyen: nem túl kitartó. Megnyeri a csatát, de képes elveszíteni a háborút.

– A hét végén viszont újabb ütközetre van kilátás, legalábbis ezt ígéri Budaházy György, aki a Hősök teréről a Szabadság térre akar vonulni. Tud erről?
– Hétfőn meglátogattuk, akkor említette a dolgot. Kemény ember és nekem példát mutat civil kurázsiból.

– Szóval tartják a kapcsolatot?
– Időnként felhívom, de ne gondoljon konspirációra. Most például a letartóztatásaimról kérdezett. Tudniillik kétszer is bevittek a Gyorskocsi utcai fogdába: egyszer, amikor meg akartuk koszorúzni Kossuth Lajos szobrát, egyszer pedig, amikor a kordonhoz bilincseltem magam.

– Bántották?
– Nem, de így is felháborító volt az egész. Németországban ilyen biztos nem fordulhatna elő.

– Miért gondolja?
– Mert egyszer Augsburgban láttam egy fiút, aki egy fához bilincselte magát. A rendőrök hozzá sem nyúltak.

– Politikai demonstráció volt?
– Hát ez az! Először azt hittem, a keletnémet politikai foglyok miatt tiltakozik, de kiderült, hogy tévedtem.

– Miért?
– Mert csak egy kísérlet volt. A bilincses srác ki akarta próbálni, mit szólnak az emberek a látványhoz.

Gonda László keresztet állít a Parlamentnél