Ehhez járul még, hogy rögtön a mandátuma elején még egy tárgyban vizsgázhat Kóka, jelesül abban, van-e "ereje" alulmaradni a többségi véleménnyel szemben. Persze, hogy mihez kell nagyobb erő, keresztülvinni szándékát vagy kompromisszumot kötni, ez sem könnyen eldöntendő kérdés. Mindenesetre a "belső ellenzék" korábban rendre azzal (is) támadta a Kuncze-féle vezetést, hogy a párt ügyvivői testületének (üt) "nem osztott lapot", vagyis a szűkebb vezetőség hozta meg a döntéseket, amelyekre utólag bólintottak rá.

Kóka tehát székfoglalója után szinte azonnal kemény leckét kapott: keressen alkalmas utódot Molnár helyére, de egyben olyat, aki a párt belső köreiben nem "veri ki" a biztosítékot. Az elnök minden erejével megpróbált ilyet találni, és sokáig úgy gondolta, hogy Horváth Ágnes számára is jobb a "másodhegedűsség". Csakhogy a kiszemelt "ászok" nem fogadták el a jelölést, a jelentkezőktől pedig Kóka idegenkedett. Ráadásul hamar kiderült, hogy az SZDSZ belülről ismét nem tud a posztra embert állítani - a kritériumok pedig világosak voltak: az utódnak liberálisnak kell lennie, és a több-biztosítós modell hívének. Az ügyvivők egy része úgy ítélte meg, hogy a legkisebb kockázat a "szóvivőként" bevált államtitkár, ha közismert "ász" nincs, ismeretlen tehetséget miniszteri székbe ültetni nagy felelősség. Miközben Kóka János interjúi végén rátalált a számára rokonszenves orvos-menedzser szakemberre, Erdős Attilára, beindult az ellengépezet: Demszky Gábor meglehetősen sajátosan sajtótájékoztatón állt ki Horváth mellett. Kóka Erdőst bemutatta a testületnek, ugyanakkor úgy döntött, hogy mindkét jelöltet eléjük viszi, nem titkolva, hogy ő maga kit választana, ám azt sem, hogy a döntés felelősségében a grémiummal osztozik. A kritérium az, hogy őszre elkészüljön a koalíció által elfogadott több-biztosítós koncepció, amely a parlament elé kerülhet.

Praktikus okai voltak tehát annak, hogy az elnök "B tervet" is kínált az üt-nek (más kérdés, ki mit tekint A tervnek). Kóka feltehetőleg nem akart beleszaladni rögtön a megválasztása után egy pofonba, Erdős esetleges leszavazásával. Igaz, többen csak azért érveltek lapunknak Horváth mellett, mert tartanak attól: egy újabb menedzser kinevezése újabb támadási felületet jelentene a párt ellen.

Ugyanakkor a főpolgármester és a véleményében vele osztozók egyszerűen nem akarnak új tárgyalópartnert - értesülésünk szerint ez magyarázza a harcos kiállását Horváth kinevezése mellett. Az ügyvivői testületben többen osztották ezt az álláspontot; egyikük elmondása szerint az elvárásaik (a miniszter elkötelezettsége a párt, illetve a reform iránt, politikusi, illetve közigazgatási rutin) eleve szűkre szabták Kóka mozgásterét. Nyilván az sem lehetett közömbös, hogy Horváth újra szövetséget kötött a tárca kabinetfőnökével, felfedezőjével, Matejka Zsuzsával.

Nyomást nem gyakoroltak, de a partvonalról bekiabáltak a szocialisták, mialatt az SZDSZ új minisztere után kutatott. - Hagytuk, hadd főjenek a saját levükben, hogy ráébredjenek: miközben kissé elsietetten koalíciós szakítópróbának kiáltották ki a több-biztosítós szisztéma bevezetését, még egy rátermett tárcavezetőt is nehezen találnak. A miniszterelnök sem emelt kifogást a jelöltek ellen.

Az SZDSZ belső megosztottságának áthidalása szempontjából legalább ennyire fontos Fodor Gábor jelölése környezetvédelmi miniszternek. Az üt többsége ezt támogatta (még Magyar Bálint is), de Demszky Gábor ellenezte. Ez is bizonyítja: a párt belső frontvonalai átmeneti jellegűek - inkább taktikai, ad hoc koalíciókról van szó, semmint tömbökről.

Az együttműködés jegyében Fodor és Kóka előzetesen megállapodtak: a frakcióvezető és az egészségügyi miniszter jelölésének jogát Fodor "meghagyja" a pártelnöknek, cserébe az üt "felkéri" őt környezetvédelmi miniszternek, amit aztán "feltételekkel bár, de elvállal", nehogy úgy tűnjön - ő nyomul pozícióért. Persányi Miklós utódja a jövő nemzedék ombudsmanja intézményének bevezetését, az árvizek elleni Vásárhelyi-terv végrehajtásának fölgyorsítását, valamint a civil zöldszervezetek érdemibb támogatását kérte.

A jelölések megtörténtek, a közeljövőben a miniszterelnök ül le Horváthtal és Fodorral - a megbeszélések nyilván nem csupán tárcavezetői elképzeléseikről szólnak majd.