Budapesten még jószerivel ismeretlen technikával dolgozik eheti műtárgyunk alkotója: az ún. olvasztással. A Nyugaton már jó évtizede szárnyat bontott iskola egyik alapítója, az ismert berlini szobrász, Hans-Peter Brühl egy német művészeti folyóirat kérdésére válaszolva azt mondta: "csodálatos, új világot teremthetünk egyetlen szál gyufával - meg persze a hozzá tartozó dörzspapírral. Összehordjuk a legkülönfélébb anyagokat, meggyújtjuk őket, és valami egészen különleges egységgé válnak.. egy teljesen új, sosem látott minőség születik a lángokban. Kicsit olyan ez, mint a Genézis, bár nem tudjuk, annak milyen szaga volt, hehe."

A Bécsi úton álló művet tehát a Brühl-féle iskola inspirálta, ehhez kétség sem fér. Szerencsénk volt, mert közel van szerkesztőségünkhöz: annyira friss volt, amikor alkalmunk volt lefényképezhetni, hogy még körbe se kerítették; a főváros köztéri szobrait gondozó Budapest Galéria emberei éppen elmentek a kordonért, így - bár tudjuk, hogy nem szép dolog - megtapogathattuk, megízlelhettük az alkotást, egészen közelről szemügyre vehettük, milyen anyagokat használt a mester. Önöknek, Kedves Olvasóink, erre nem nyílik módjuk, a fotó alapján csak részben fejthetik meg, mi minden lángolhatott itt, hehe.

A dolog most már ott tart, hogy megszületett az első kritika. Azonnal le kell szögeznünk, hogy egyetlen sorával sem értünk egyet, de azzal főleg nem, ahogy az ítész a mű létrejöttének motívumait fejtegeti. Hogyaszongya: " (...) Én itt kérem sem a művészt, sem a művészetet nem látom. Egy közös képviselőt látok, aki három hétig várta, hogy jöjjenek, ürítsék ki a kukát, de nem jöttek, nem ürítették. Na, erre aztán feldühödött."

Tiszteljük, becsüljük műtárgyainkat, és utódainkat is neveljük műtárgyaink tiszteletére, becsületére!

Olvasztásos módon készül köztéri szobor - vegyes technika, mûanyag, háztartási hulladék