A Horn-kormány regnálása óta nem akadt olyan kabinet, amely ne támogatta volna az "ugorjunk neki" elképzelést. Az 1996-os start nyomatékát az adta, hogy az ítészek megelőzően Belgiumnak és Hollandiának adták a 2000-es Eb-t, majd Dél-Koreának és Japánnak a 2002-es vb-t: következésképp miért ne állhatna össze tradicionális alapú, ütős osztrák-magyar kandidatúra 2004-re? Az MLSZ tárgyalást kezdett a "sógorokkal", akik korábban kvázi tendert írtak ki a partneri pozícióra. Kapcsolatba léptek a csehekkel, a svájciakkal, mi több, a velük nem határos horvátokkal is. S bár Ausztria elsősorban Csehországot gondolta társnak, az MLSZ öttagú csapata (Laczkó Mihály elnök vezetésével) már azzal a dokumentummal érkezett Bécsbe, amely szerint a magyar kormány garanciát vállal az Eb finanszírozására. A biztosíték mellett - igen... - mesés látványterveket is bemutatott a kvintett a Népstadionról, az Üllői útról, a győri és a székesfehérvári pályáról, kisvártatva, 1997 novemberében pedig Horn Gyula miniszterelnök és Viktor Klima osztrák kormányfő az Ernst Happel stadionban aláírta a közös garancianyilatkozatot.

Horn legott köszönetet mondott az osztrákoknak, hogy "megint jó döntést hoztak" (mellettünk voksoltak), s korábbi politikai sikereinkre - lásd: határnyitás - utalva reményét fejezte ki: "a magyar futball is feltámad", sőt "a 2004-es Eb-döntőt Ausztria és Magyarország vívja". Hamarosan kormányváltás következett, így már a szintén elkötelezett Orbán Viktor sportminisztere, Deutsch Tamás nyilatkozott e témában. Beppo Mauhart osztrák szövetségi elnök amilyen óvatosan beszélt lapunknak az esélyekről - "Jól felépített pályázatunkkal esélyt adtunk az UEFA-nak, hogy döntésével új impulzusokat adjon a huszonegyedik század futballjának" -, olyan diszkréten jelezte később: a végkimenetel aligha a nemzetén múlt. Az 1999 októberi, aacheni voksoláson Portugália nyert - az osztrák-magyar mellett a spanyol pályamunka is elbukott.

A 2008-as Eb-t Ausztria a korábban kikosarazott Svájccal célozta meg, és nyert... Ám ne gondolják, hogy az osztrák szövetséget hosszú évekig irányító Mauhart nem volt kitartó a magyar féllel: korábbi MLSZ-béli elnökkollégájával, Szepesi Györggyel már 1985-ben eltűnődött a Duna-menti rendezés lehetőségéről, mi több, az osztrák elöljáró 1989-ben ekként sürgetett: "Most jött el az idő!"

E tornára egyébként - Ausztria híján - Magyarország Horvátországgal pályázott volna, ám Deutsch 2001 augusztusában, Kaposváron bejelentette: hazánk egyedül jelentkezik. A déli szomszéd elkeseredetten fogadta a váratlan felmondást, kivált, mert a közös munka már javában zajlott. Vlatko Markovic, a horvát szövetség most is regnáló, bosszús elnöke közölte, a terv elvetése "a magyar sportminisztérium álláspontját tükrözi", miközben Deutsch azt rögzítette: "A kormány elfogadta az MLSZ véleményét, miszerint az egységes rendszerű kandidatúra versenyelőnyt jelenthet az együttes pályázatokkal szemben."

Ez annyira így lett, ugye, hogy az osztrák-svájci jelentkezés futott be, ugyanakkor a magyar pályázat gazdái sok hátba veregetést kaptak. Michael Lee, az UEFA kommunikációs igazgatója igyekezett is segíteni a könnyszárításban: "Az európai szövetségre a magyar kandidatúra és annak prezentációja nagy hatást gyakorolt. Kiváltképp a pályázat üzenete, az Építsünk új Európát! volt amilyen hangsúlyos, olyan jó értelemben meglepő. Szerintem közel jártak a sikerhez." Makray Balázs projektigazgató viszont kimondottan csalódottan értékelt: "A futballtérkép nem változik, az UEFA továbbra sem akar ennek a régiónak Eb-t adni."

Esetleg most?