Nem titok: a már bennlévők havi díját a belépők beugrójából fizették ki. Hogy ez piramisjáték? Legalábbis megszólalásig hasonlít hozzá. Ennél többet nem ildomos állítanom, ha nem akarom megkockáztatni, hogy az emiatt fizetendő kártérítés legyen a cég legkomolyabb bevétele. Bár aligha hiszem, hogy az ügyfeleinek tartósan nem fizető társasággal kapcsolatos hírnévrontásnak tág tere maradna számomra.

A minősítéssel mindazonáltal indokolt óvatosan bánni: a pilótajáték-szervezés már bűncselekmény, és nem egyenlő azzal, hogy valaki elindít egy vállalkozást, amely pillanatok alatt becsődöl, mert az a tevékenység, amelyre az üzletet építette volna, nem hozott semmiféle bevételt. Azt majd a rendőrségnek kell eldöntenie, hogy az IL Ferrónál pilótajátékot és nem autóreklámot szerveztek, vagy csak nem jött be a számításuk. Egyszerűbben: bűnözők voltak vagy amatőrök a céget elindító, a befizetési csúcson a színről gyorsan lelépő tulajdonosok. Bár a pénzükre váró ügyfeleknek ez édes mindegy. Az ő szerepük nem vitás: ők a balekot alakították.

Az autóreklám-üzlet kifutása mindenesetre nagyon hasonlít az ingatlanszövetkezetekéhez, csak jóval gyorsabb lefolyású. A nagyobb ingatlanszövetkezetek milliárdos vagyont gyűjtöttek, és tényleges üzleti tevékenységet folytattak - bár ebből még nem következik jóhiszeműségük. Az autóreklámos cégeknél mindeddig még nyomokban sem voltak láthatók olyan jelek, amelyek arra utaltak volna, hogy az üzlet lassacskán beindul, és nem az új belépőktől beszedett pénzből kell kifizetni a régiek díját.

Most majd jön a szokásos védekezés: az üzlet éppen beindult volna, csak a megjelent hírek elrémisztették a hirdetőket. A bibi csak az: a pénzükkel beszálló, és esetenként az autóvásárlást is a reklámdíjra alapító ügyfelekkel mindeddig elfelejtették közölni, hogy a kifizetéseket egyelőre lényegében a belépőktől beszedett pénzből fizetik ki, így az ilyen cégek működésének minden kockázatát az ügyfelek viselik. Olyan a helyzetük, mintha részvényesként szálltak volna be fix osztalék reményében. Csakhogy ha valóban ez történt volna, a vállalkozás alapítását és részvénykibocsátását több állami szervezet is felügyelné.

A járműreklám önmagában persze nem svindli, nem kizárt, hogy lehet belőle üzletet csinálni (mást ne mondjak, a buszok oldalát is el tudják adni erre a célra). A még fizető hazai autóreklámcégeknek (és ügyfeleiknek) kívánom, sikerüljön ezt bebizonyítaniuk. Bízni azonban nem bízom benne. Egyelőre a nagy nyilvánosság előtt hordják szarvaikat, akik elhitték, hogy van ingyenautó. Matricájukról már messziről felismerni őket, így a piros lámpánál állhatják a kárörvendő vagy sajnálkozó pillantásokat. A magyar fáraók átka őket is utolérte.