Drága lesz a luxusprofit letörése?
A villamosenergia-törvény júliusban tervezett módosításához kötve Magyarország az év végén eltörölné a nagy erőművekkel kötött, az 1995-ös privatizációs szerződésekben is garantált hosszú távú szerződéseket. Legalábbis ezt tervezi a gazdasági tárca - erősítette meg Felsmann Balázs szakállamtitkár, leszögezve, hogy a végső döntés a parlament kezében van. A határozott elképzelés háttere, hogy uniós csatlakozásunkkor vállaltuk: az idén július elsejétől felszabadítjuk az árampiacot. (Eddig a főbb játékosokat a törvények és a hosszú távú szerződések kivonták a versenyhelyzet alól.) Azt azonban, hogy az új rendszer a gyakorlatban hogy is nézne ki, még mindig nem tudni.
Azokról a szerződésekről van szó, amelyekről 2005-ben már sokat esett szó. Orbán Viktor Fidesz-elnök akkor úgy vélte: a megállapodások "luxusprofitot" garantálnak az erőművek tulajdonosainak, amit - az árakkal együtt - "le kell törni". A vita folytatásában az erőművek jelezték, hogy nem kíváncsiak Orbánra, majd a folyamat végén a parlament ismét hatósági árat állapított meg az erőművek esetében. Mindezt a szocialisták szándéka szerint, a liberálisok ellenében úgy, hogy a szavazás estéjén a Fidesz-képviselők távozásukkal nyújtottak hallgatólagos segítséget a javaslat elfogadásához. A Kóka János vezette gazdasági minisztérium még jó ideig "szabotálta" a végrehajtást, de az új ár tavaly év végén megszületett. Ez azonban láthatólag nem igazán rengette meg az erőműveket: nem tiltakoznak ellene, illetve nem is csökkent az áram ára. A Fidesz pedig a választások óta a témában hallgat.
Természetesen az energiaipar igen bonyolult, a hatósági árak nagyon sokban függenek a szakértők véleményétől, akik érdekeik szerint szinte bármi mellett és ellen is kellő számú érvet fel tudnak hozni. (Abban persze nagy az egyetértés, hogy az árakat márpedig emelni kell. Az érvek csatájában a leghalkabban a kisfogyasztói érdekképviseletek hangja szól.) Ennek tudható be a kormányzati döntésképtelenség is: a rájuk záporozó érvek ugyanis nagyjából kioltják egymást. Sokan, így Claude Mandil, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) feje is azért bírálja a kormányt, mert még mindig nem mondta meg, mit akar.
Továbbra is jó tudatosítani: a váltás "kötelező", hisz vállaltuk. Az unió látványos, házkutatásokkal is tarkított versenyfelügyeleti vizsgálatokkal teszi egyértelművé: Magyarországnak fel kell mondania az erőművekkel kötött hosszú távú szerződéseket. Egy "ismeretlen szerző" anyaga szerint azonban egy ilyen lépés nyomán az országnak akár 300 milliárd forintos kártérítési kötelezettsége is származhat, amiből minden családra 50 ezer forint jut. Az eddig monopolszereplő közüzemi áram-nagykereskedő, az állami Magyar Villamos Művek (MVM) ebbe illeszkedő véleménye szerint bizonyos módosításokkal a szerződéseket életben kellene tartani. Az egymással sokban vitatkozó EU, illetve IEA azonban abban egyetért: az MVM vezető pozícióit ezek a szerződések hosszú távra (5-10 évig) bebetonoznák, így azokat azonnal fel kell bontani. Ám az új piaci szereplőnek számító, elvileg a verseny kinyitásában érdekelt E.ON sem híve a radikális szerződésbontásoknak.
A gazdasági tárca alapvetően az unió álláspontjával azonosul. Ennek alapján a hosszú távú szerződések felbontását a versenyjogszabályokkal egy időben egy törvény mondaná ki. Ez a jövő év elején lépne hatályba. Korábban a minisztérium megerősítette, hogy a lépést jogi "pozíciókutatás" előzi meg, az erőművek várható ellenlépései miatt. És ha nagy a tét, a bíróságokon az állam eddig rendre elvérzett.
A magánerőművek érvei fajsúlyosak: a kétoldalú szerződéseket be kell tartani, ráadásul ezt a nemzetközi és a privatizációs egyezmények is garantálják, így a befektetők a vásárláskor ezt "árazták be". A részükről egyedüliként megszólaló Kuhl Tibor, aki az ország legnagyobb privatizált erőművét, a Dunamentit irányítja, ezzel szemben nyugodtan felbonthatónak tartja a szerződésüket, azzal a feltétellel, hogy minden erőmű esetében egyforma elvek szerint járnak el.
A gazdasági tárcának - úgy tudjuk - nincs sem 300 milliárdos, sem egyéb kárt valószínűsítő számítása. Eddig ugyanis csak a kár meghatározásának módját dolgozták ki. Igaz, hogy ezt majd "fel kell tölteni adatokkal", de a minisztérium álláspontja szerint először el kellene indítani a versenypiacot, és esetleges kárról csak akkor beszélhetünk, ha az árak lefelé indulnak el. Ekkor az erőmű a szerződés szerint neki járó és a piaci ár különbsége miatt kérhetne kártérítést. Mondhatni, annyi pénzt kéne fizetnünk, amennyivel "letörjük a luxusprofitot".
Arra azonban, hogy mi a kár, másfajta számítási módszer is létezik. Az erőművek - az eddigi szokások szerint - könyveikből is kimutathatják, mik voltak eddig a meg nem térült költségeik. Ennek ellenpontja az az érvelés, miszerint a magánosított erőművek az elmúlt években komoly profitot értek el, így eredeti befektetésük megtérült, tehát nem jár nekik semmi.
Érdekes fordulata a történetnek, hogy a fővárosi bíróság a minap kimondta: az 1995-ös erőmű-privatizációs szerződések nyilvánosak. A sok szakértő bizonyára finomabban kanyarítaná a pennáját, ha tudná, állításait bárki leellenőrizheti a szerződésekből. Erre azonban várni kell, a döntés még nem jogerős.
A napokban tárcaegyeztetések folynak az ügyben. Némi időzavarra utal, hogy a minisztérium szerint már júliusban kellene törvényben kimondani a szerződések januári megszűntét - ehhez mostanában be kellene nyújtani a parlamentnek a jogszabályt. Igaz: a terv kellően tág teret biztosítana ahhoz is, hogy a szerződések megszüntetésének mikéntjét az erőművekkel fél év alatt letárgyalják.
A Kóka János szabad demokrata elnök vezette gazdasági tárca elképzeléseinek fő szépséghibája, hogy törvényt a parlament alkot, ott pedig a szocialista frakció van többségben. Noha az MSZP formálisan eddig nem nyilvánított véleményt az ügyben, a hírek szerint álláspontjuk sokban eltér a gazdasági tárcáétól, és jelentősen hasonlít a hozzájuk több szállal kötődő MVM-éhez. Ráadásul az MVM a liberális versenypiac idejére emelkedő árakat vizionál, ami nem találkozik az egyszeri fogyasztó - a választó - alacsony árak iránti igényével. (Szakértők figyelmeztetnek, hogy áremelkedés és kártérítés együtt nem járhat: ha nőnek az árak, azon az erőműnek nem kára, hanem haszna van; ha csökkennek, az pedig jó a fogyasztónak, igaz, akkor szóba kerülhet a kártérítés.) A szocialista frakció - úgy tudjuk - a szerződések felbontásában nagyobb óvatosságra int. Megpróbáltak például az EU-tól határozott utasítást kicsikarni a hoszszú távú szerződések felbontására vonatkozólag, ilyet azonban nem kaptunk. Érthető is: egy bírósági tárgyaláson Brüszszeltől egészen máshogy hangzik egy "határozott ajánlás", mint egy parancs. A témában a kormányüléseken Kóka János ellensúlyát Veres János pénzügyminiszter, a szocialista párt elnökségi tagja képezi. Ennek nyomán nemrég felmerült például, hogy az állami paksi atomerőmű - az ország legnagyobb erőműve - illetve a német kézben lévő Mátrai szerződését most mégse bontsák fel. (Így viszont már Kuhl Tibor nyilatkozata alapján a Dunamenti sem partner.) A jelek szerint a szerződések ügye ismét egy halk, sajgó koalíciós konfliktushoz vezetett.
A Fidesz hallgatásának talán az az oka, hogy most ők sem tudják, kinek is higgyenek. Kaderják Péter, az energiahivatal Fidesz-kormány alatti elnöke immár függetlenként határozottan szerződésellenes, míg a Századvég Alapítvány - melynek elnöke a Fidesz-kormányban kancelláriaminiszterkedő, ma már független Stumpf István - az MVM pártját fogja. Így tehát lehet, hogy szavazáskor a Fidesz képviselői megint inkább elmennek pihenni.
Valóban nem tudni, mi a jobb: a változatlanság (amivel "csak" az ország "hitelessége" csökkenhet), vagy ha nagy nehezen elérjük, hogy a gáz és a villany ára a benzinével együtt mozogjon. De lehet, a színfalak mögötti tusakodásban megint valami olyan öszvérmegoldás születik, ami az összes lobbistának jó, csak a fogyasztóknak nem.
