A belgrádi német nagykövet sokkolni akarta a koszovói rendezés tervét elutasító szerbeket, amikor arra figyelmeztette őket, hogy ha ragaszkodnak a határok megváltoztathatatlanságának elvéhez, azzal elismerik a magyarok jogát a határokat megváltoztató trianoni békeszerződés felülvizsgálatához, a Vajdaság visszacsatolásának kéréséhez - írta Bíró Béla politológus az Új Magyar Szó (ÚMSZ) hétfői számában.

A német diplomata nyilván nem a trianoni szerződés újratárgyalásának híve, mindössze a szerbeket szerette volna a lehető leghathatósabb érvvel figyelmeztetni arra, hogy az elv, amelyre hivatkoznak, a nemzetközi viszonyokban nem érvényes - fejtette ki a szerző. Ha Trianonban jogos volt a többségi elv alapján – egyebek közt Szerbia javára is – módosítani a határokat, annak a későbbiekben is jogosnak kell lennie. Ha meg nem volt az, akkor az Európa mai arculatát meghatározó szerződést újra kell tárgyalni, vállalva a belőle következő konzekvenciákat - írja.

A második világháború után kialakult nemzetközi konszenzusnak megfelelően a trianoni szerződés puszta emlegetése is tilalom alá esett - írja Bíró Béla, aki szerint a német diplomata épp ezért utalt rá, így akarva sokkolni a szerbeket. Attól ugyanis nem kellett tartania, hogy a magyarok vagy a németek a kérdésfelvetés ürügyén visszakövetelik elveszített területeiket, ilyesmiről nyilván szó sem lehet - szögezi le a politológus.

"Az eset mégis tanulságos számunkra. Mindenekelőtt azért, mert arra utal, hogy fokozatosan a tabuk is föllazulnak. Bizonyos kérdéseket nem lehet az idők végezetéig szőnyeg alá söpörni" - állapítja meg a szerző.

Márpedig ha a szerbeknek föl kell adniuk a határok megváltoztathatatlanságának (azaz a többségi vagy "külső" önrendelkezés elutasításának) elvét, számukra sem marad más lehetőség, mint hogy a "belső" önrendelkezés elvének tényleges érvényesítését a nemzeti kisebbségek esetében is kikényszerítsék - érvel a cikk írója.

"Ha Törökország belép az Európai Unióba, és a ciprusi török–görög viszályt méltányosan, azaz a sziget egységének visszaállításával, de a török kisebbség önrendelkezési jogának fenntartásával rendezik, ha az északír, illetve a baszk kérdésre megszületik a méltányos megoldás, s ha a koszovói szerbek nemzetközi garanciákat kapnak arra, hogy Koszovóban éppannyira otthon érezhetik magukat, mint Szerbiában, elképzelhető, hogy mi magyarok ne nyerhessük el szülőföldünkön ugyanezt a jogot? S ha igen, miért? Azért, mert mi – az előbbiektől eltérően – soha nem nyúltunk erőszakos eszközökhöz?" - írja Bíró Béla, feltéve a kérdést: "Ezért nem éppenséggel tiszteletet és megbecsülést érdemelnénk a többség és a nemzetközi közösség részéről egyaránt?".

(MTI)