Cserében Izrael kivonulna az 1967-ben megszállt területekről és elfogadna egy "igazságos megoldást" a palesztin menekültek ügyében. 2002-ben Izrael még gondolkodás nélkül elutasította a javaslatot. Mára azonban változott a helyzet. Ehud Olmert kormányfő szerint a béketerv nem minden pontja fogadható el Izrael számára, de alapja lehet a párbeszédnek.

Elemzők szerint a békejavaslat feújítása azonban nem ad okot túl sok optimizmusra. Szerintük Tel-Aviv nem tudja elfogadni a kezdeményezés sarkalatos pontjait. A pesszimisták szerint nem fog kialakulni olyan egység az arab kormányok között, mellyel meg lehetne valósítani a béketervet. Az "iszlamista" szervezetek pedig nem lesznek hajlandók Izrael elismerésére.

Létezik azonban optimista olvasata is az eseményeknek, és egy újonnan kialakuló erőegyensúlyra mutatnak. Washington eddigi tervei egy olyan közel-keleti régiót képzeltek el, ahol az Egyesült Államok egyoldalú dominanciája érvényesül. A meghatározó regionális hatalom Izrael, melyet pacifizált, gyenge arab országok vesznek körül. Az ehhez vezető lépés pedig a szíriai és az iráni rendszerek megbuktatása. Most mindez már a múlté.

A Bush-adminisztráció Közel-Kelet-politikája kezd elsüllyedni Irak mocsarában. Izrael tekintélye is jelentősen megcsappant a tavalyi libanoni háború után. Szíria és Irán pozíciói pedig erősebbek, mint valaha. Eközben körvonalazódik bizonyos egység az arab álláspontban Szaúd-Arábia vezetésével. Izrael most pedig nem mondhat kategorikus nemet a kezdeményezésre, mert az elutasítás könnyen Irán oldalára állíthatná az arab világot.