Minden uniós csapból az európai gazdaság talpra állítása és versenyképessé tétele folyik, ám az egyenletből gyakran kifelejtik a legkisebbeket. Ha ugyanis növelni akarják a foglalkoztatást, ehhez egyre több nőt kell munkába állítani - és valakinek a gyerekekre is muszáj vigyáznia. Az EU-nak egyelőre olyan bölcs ajánlásokra telik, mint hogy "ki kell terjeszteni a megfizethető és elérhető gyermekgondozást, lehetővé téve, hogy mindkét szülő munkát vállalhasson".

Ami a valóságot illeti, még a nyugat-európai országok is szégyenkezhetnek Dánia és Svédország mellett: mindkét észak-európai állam négyszer annyit költ gyermekgondozásra, mint a többi EU-tag. Ha kicsit délebbre megyünk, leggyakrabban a belga és a német anyák vesznek igénybe valamilyen gyermekmegőrzési szolgáltatást (bölcsőde, óvoda, gyermekfelügyelet) - derül ki a francia statisztikai hivatal legfrissebb adataiból. Emellett a német nők jóval gyakrabban vállalnak részmunkaidős állást, és ugyanígy próbálja megkönnyíteni az életét sok brit kismama is.

A társadalmi különbségek elsősorban a francia és a brit apróságok életét határozzák meg. E két EU-tagállamban a jól képzett, vezetői poszton dolgozók gyermekei három-négyszer nagyobb arányban járnak bölcsibe-oviba-gyermekmegőrzőbe, mint a fizikai munkát végzők utódai. A nyugat-európai diplomások azért is veszik igénybe többször a gyermekgondozási intézményeket, mert tanulmányaik vagy munkájuk miatt nemegyszer kénytelenek a családtól messze költözni.