A mesterségesen leszorított ár miatt elhanyagoltuk a helyi hőforrások felhasználását; a geotermikus energia, a hulladékhő, a biogáz hasznosítását, a hőszivattyú, a napenergiával fűtött síkkollektorok alkalmazását és más lehetőségeket. Versenyképtelenné vált a távfűtés, pedig az az energiatakarékosság és a környezetvédelem fontos eleme. Az árpolitikával a lakosság más lehetőségekkel bíró rétegeit is a gázfűtés felé tereltük, és évtizedekre egy drága tüzelőanyag használatára kényszerítettük. Mert a gáz a jövőben is drága marad. A vállalati szféra versenyképességét is rontotta a kialakult helyzet, hol a nagyfogyasztókat és a szállító vállalatokat kényszerítettük a lakossági ár kiegészítésére, hol az energiaszektornak kellett a veszteséget elviselnie. Ez a veszteség mellesleg az ellátás biztonságát szolgáló beruházások elől szívta el a forrásokat. Az államot terhelő hatások közül kiemelhető a túlhajtott gázfogyasztással eltorzított és az ellátás biztonságát csökkentő energiaszerkezet, a fizetési mérleg romlása a nagy importigény miatt, és a költségvetés túlterhelése a kompenzáció különféle módjaival.

Alig kerültünk ki ebből a csapdahelyzetből, máris kibontakozóban van egy új. Ha el akarjuk kerülni a gázfogyasztás korlátozását egy tartósan hideg télen, sürgősen pótolni kell az elmaradt beruházásokat. Célszerű lenne kb. a duplájára bővíteni az importot betápláló vezeték kapacitását, és növelni a téli és a nyári gázfelhasználás nagy különbségét kiegyenlítő tárolók kapacitását is néhány milliárd köbméterrel. Ha ezek megvalósulnak, a gázellátó vállalatoknak nem lesz igényük új vezetékre, és ha létrejön az európai piac, a verseny alapján kialakuló árak nem fognak fedezetet biztosítani ezek létesítésére.

A vezetékek, amelyekről jelenleg éles vita zajlik, a távolabbi jövőben válnak szükségessé, amikor a gázigény lényegesen nő Európában. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ki ne maradjunk azok létesítéséből.

Negyven-egynéhány évvel ezelőtt az északi vezeték nyomvonalát eredetileg Magyarországon keresztül tervezték, mert az Alföldön könnyebb vezetéket építeni, mint a szlovák hegyek között. Mi igyekeztünk ezt elhárítani, egyrészt azzal, hogy nem szorulunk gázimportra. Akkor a jelenleginek a háromszorosa volt a hazai termelés, és töredéke a fogyasztás. Ki gondolta, hogy egyszer 85 százalék lesz az import aránya? A másik érv az volt, hogy kár értékes mezőgazdasági területeket feláldozni vezetéképítésre. Ki gondolta volna, hogy egyszer majd ösztönözni fogja az Európai Unió a mezőgazdasági termelés csökkentését, és ebben az unióban mi is benne leszünk? Elértük, hogy a vezetéket Csehszlovákián keresztül vezessék, és Szlovákia ma a tranzitdíjnak megfelelő gázmennyiséggel fedezi saját felhasználását.

A Nabucco vezeték tökéletes diverzifikációt biztosít, hiszen a forrás is, az útvonal is eltér a jelenlegitől. Némi kételyt ébreszt, hogy tíz-egynéhány éve merült fel megépítésének gondolata, és sok értekezlet és szándéknyilatkozat ellenére tényleges lépésekre máig sem került sor. Ennek egyik oka, hogy tisztázatlan, honnan kerül gáz a vezetékbe. A mi számunkra lehetséges források az alábbi táblázatban láthatók:

Forrás: BP Statistical Review of World Energy, 2006 A Nabucco vezeték lehetséges forrásai közül Irán és Irak bizonytalan politikai és katonai helyzete miatt egyelőre nem jöhet számításba, a Kaszpi-tengeren túli Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán esetében tisztázatlan, mennyi a Gazprom által le nem kötött szabad gázvagyon. A Kaszpi-tenger térségéből a szállítási út is gondot okoz, a környező országok (Afganisztán, Irán, Irak, Csecsenföld, Grúzia) instabilitása és a tengeri felségterületek körüli viták miatt. Amíg a térséget nem sikerül pacifikálni, a helyi háborúk veszélye, a hadurak léte, az etnikai konfliktusok lehetősége és a terrorakciók elbizonytalanítják a beruházókat. Ezért lehet, hogy a Kék áramlat fog hamarabb megépülni.

Magyarországnak komoly érdeke, hogy egy új kelet-nyugati vezeték rajtunk keresztül haladjon. Ez növeli az ellátás biztonságát, jelentős a tranzitdíj, és nem megvetendők a regionális elosztó szerep előnyei sem. Mindkét vezeték esetén fennáll a veszély, hogy délről elkerülik az országot, különösen, ha Olaszország vagy Franciaország válik a szállítás fő irányává (mindkettő jelentős hosszú távú gázszállítási megállapodást kötött a Gazprommal). Ezért nem bölcs dolog politikai vagy adminisztratív lépésekkel csökkenteni a magyarországi nyomvonal esélyét.

Egyébként lehet, hogy nem is lesz két vezeték. A Kék áramlat egy anatóliai török csomópontba fut be, ide a Nabucco is becsatlakozhat, és nem elképzelhetetlen, hogy ebből a csomópontból egyetlen vezeték szállítja a két forrásból származó gázt nyugatra. Ez a feltételezés nem irreális, hiszen a legnagyobb európai gázszállító, az EON, és a legnagyobb orosz gázszállító, a Gazprom éppen most fonódik össze, és éppen Magyarországon. Az EON érdekeltségeinek negyedét átengedi a Gazpromnak, az pedig cserébe kitermelési lehetőséget biztosít Szibériában az EON-nak. Miért ne építhetne közös vezetéket ez a két vállalat?

Az ember fél, hogy a hozzáértés és a tájékozottság hiánya rossz döntésekre vezet, és komoly károkat okoz az országnak.

- Ahogy ezeket a gázárakat elnézem, eszembe jutott, nem ártana kicsit ráerõsíteni erre a globális felmelegedésre!