Kapva kapnak tehát az alkalmon az átmeneti nyúltulajdonosok, és viszik az állatkertbe a tapsifüleseket, hogy lelkiismeretük megnyugtatására ott szabaduljanak meg tőlük. A dolog eddig rendben is volna. Csak azt nem tudom, mi történik ez után az állatkertben a nyuszikákkal. Az eltelt évek tapasztalatait és a jószágok szaporodási képességeit tekintve a nyusziknak tömegükkel már régen ki kellett volna szorítaniuk az állatkertből a zsiráfokat, oroszlánokat, vízilovakat és elefántokat mind. Nem akarom felnyúlpaprikásozni a közhangulatot, de talán érdemes volna a sajtónak utánakaparnia, hogy az állatkert hogy oldja meg a nyúlkérdést. Sokszor ugyanis még a hírnél is érdekesebb az, ami mögötte van.

Bárányos hír tartotta izgalomban például húsvét táján a német sajtót. Egy 44 éves férfit ugyanis három év szabadságvesztésre ítélt a bíróság, mivel megerőszakolt egy juhot (forrás: www.hirszerzo.hu). A Gross Gerau-i férfit egy videokamera buktatta le, amelyet a tulajdonos szerelt fel az akolban, mert azt gyanította, hogy valami furcsa dolog történik a birkáival. "Az illető elismerte tettét, de semmilyen magyarázattal nem szolgált" - nyilatkozta a szodomistát őrizetbe vevő rendőr.

Ez utóbbin egyébként a magam részéről nem csodálkozom. Elég nehéz ugyanis a rajtakapottnak ilyenkor bármiféle racionális magyarázattal szolgálnia. Mondhatná ugyan, hogy az a kis cafka racka kezdte az egészet, de egy úriembertől ez nem volna szép dolog, és különben sem hiszem, hogy a bíróság elfogadná az érvelést. Az illető a magyarázattal adós maradt, a juh sem nyilatkozik, a bárányok hallgatnak. Így csak feltételezések vannak az ügy hátteréről. Némelyek a gaz merinóiak összeesküvését sejtetik, mások a felszarvazott kos bosszújára gyanakszanak, de Németországban eddig senkinek sem jutott eszébe igazából a dolgok mögé pillantani.

Mi magyarok azonban már tudjuk, mi ebben az igazán felháborító. Nem a juh, nem a szodomista, nem az aktus, hanem a kamera! Ebben a történetben mindenki pórul jár, a gaz csábító, a megbecstelenített juh, de a pornográf felvételek készítőjét, a hodály gazdáját futni hagyják. Jellemző a németekre!

Nálunk ilyesmi nem történhetne meg. Tessenek emlékezni, mekkora felháborodást váltott ki az erkölcseire büszke magyar politikai elitben nemrégiben a pedofiltörvényként emlegetett javaslat, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén akár még azt is lehetővé tette volna, hogy 14 éves gyerekek szexuális aktusairól - beleegyezésük esetén, kizárólag saját használatra - pornográfnak minősülő felvételek készüljenek! Nem arról szólt a vita, rendben van-e, hogy a jelenlegi törvények szerint egy 14 éves gyerek saját belátása szerint szexuális kapcsolatot létesíthet bárkivel. Pedig erről lehetnének értelmes érvek pró és kontra. Nem arról beszéltünk, hogyan kezelje a család, az iskola a tinédzserek túlzott szexuális szabadosságát, mit tehetnek ez ellen az egyházak, a kisebb és nagyobb közösségek. Nem. Arról vitatkoztunk, hogy szabad-e közben fényképezni.

A törvény az ellenzék nyomására lekerült a napirendről. Azóta az egész súlyos problémahalmaz feledésbe merült, mint ha nem is létezne egyáltalán. A politikai akol éli tovább megszokott életét, birkamód kérődzik a nagy magyar hodályban.

Mi magyarok azonban már tudjuk, mi ebben az igazán felháborító. Nem a juh, nem a szodomista, nem az aktus, hanem a kamera!