Megnéztem egy magyar internetes antikváriumot: az utóbbi bő húsz évből hat honi kiadó Drakula-kötetét találtam (három különböző fordításban). A legújabb apropó Bram Stoker halhatatlan ("haláltalan") történetének újrakiadásához, hogy Elizabeth Kostova A történész című regénye - mely szintén a Drakula-kultuszra épül - jelentős sikereket produkált világszerte. Üzletileg sem volt tehát botor ötlet az Európa Könyvkiadótól, hogy ikerkötetben jelentette meg a Kostova- és a Stoker-regényt - utóbbi az első teljes terjedelmében napvilágot látott pannon-Drakula, Sóvágó Katalin gyönyörű magyar mondataival.

Különös, hogy ez a bestseller mennyi szállal kötődik hozzánk, magyarokhoz. Stoker Drakuláról (vagyis a Vlad Tepes nevű törökverőről és notórius karóbahúzóról, kinek fejét mézben eltéve küldték el a szultánnak) Vámbéry Ármintól hall először. A szadista havasalföldi fejedelem székhelyét (aki Mátyás királyunk fogságában állítólag éppúgy kínozta az egereit, mint a regény Renfield nevű tébolydalakója a legyeit) az író Erdélybe helyezi át. A történet Budapesten és Kolozsváron indul, Stoker még gasztronómiánkat se felejti el bemutatni: Harker, az ügyvédbojtár paprikás csirkét, majd puliszkát eszik, a receptek beszerzésére azonban már nem nyílik módja. "Buda-Pesthet" még csodálatos vidéknek látja, ám ahogy a Dunán áthalad, már Keleten érzi magát, egyre többet késnek a vonatok, egyre félelmetesebb a táj, és a racionális Nyugat fia rögvest "a képzelet világtengelyébe" ér.

Sok száz év alatt milyen keveset változott ez a rózsaszín, keresztény és ésszerű Nyugat! A Gonosz csakis Keletről érkezhet, a rendre támadó pusztító káosz csakis a pogány messzeségből jöhet, legyen az a török félhold vidéke, a Kárpátoknak vadregényes tája, vagy éppen Afganisztán sziklabunkerei. Még szerencse, hogy a szerelmes viktoriánus szépfiúk találnak egy amszterdami professzort, aki felvilágosítja őket: az irracionalitás ellen csakis saját fegyverével lehet harcolni. Így tehát előkerülnek a fokhagymafüzérek, a keresztek és a karók.

A Nyugat békéjére törő Keleti Gonoszság archetipikus sztorija talán az egyik ok, ami miatt ez a poros vámpíreposz még ma is működik. Aztán itt van egy másik nagy és ősi szimbólum: a vér! Stoker a vér regényét írta meg, a vérét, mely az élet, a lélek jelképe, a legbecsesebb nedv, melynek fogyasztását már Mózes törvénye tiltja. Drakula nem egyszerűen kinyírja vagy megcsonkítja áldozatait, mint mondjuk Hasfelmetsző Jack, hanem a lelküket akarja a vérük által. Nem csupán a testi birtoklás és megsemmisítés a célja, hanem a lélek elbitorlása.

Kétségtelen, hogy a rémségek eme alapkönyve (mely levelekből, naplókból, újságkivágásokból stb. lett regénnyé szerkesztve) a mai olvasó számára néhol már meglehetősen lassú, túlontúl kiszámítható, ismétlő és szájbarágós - mégis, minden megvan benne, ami egyetlen mai borzalomból se hiányozhat: kínzó feszültség, bűnös szexuális vágyak, történelmi rejtélyek, ropogós szüzek, kísérteties tájak, végletes brutalitás, patakvér, szellemirtó brigád, elbukott szerelem, happy end. Így aztán Stoker (ez a dublini tisztviselőből londoni színházi emberré lett vasárnapi író) mindenkor a horrorszerzők első számú példaképe és tanítómestere marad.

Európa Könyvkiadó, 389 oldal, 2800 forint