A sövényeknek való szabad gyökerű növények ültetési ideje ősztől tavaszig tart. Most és később is lehet földlabdás, konténeres cserjéket, örökzöldeket ültetni, de ezek drágák. Különösen a mostani száraz és meleg tavaszon kockázatos lehet egy-egy megkésett ültetés. Ilyenkor, ha muszáj, inkább egy-egy foghíj betömésére vagy a homogén, egyfajtájú növényekből álló sövény színesítésére érdemes összpontosítani.

A legfeljebb egy méter szélesre meghagyott sövény igazából csak az utca porát fogja, ha elég sűrű, akkor a kíváncsi tekintet elől takar, és a macska méretűeknél nagyobb állatoknak, valamint a kerti tolvajoknak megálljt parancsol. Az alkalmi behatolók nem szívesen kockázatják, hogy tövisek szurdossák össze őket. A zajt érdemben 5-10 méter vastag sövény szűrné.

A sövényeket általában cserjékből alakítják ki, de a lombos fák és az örökzöldek között is vannak zöld falnak alkalmas fajok. A cserjék mellett szól, hogy biológiailag általában 2-2,5 méter magasságúra növekednek. E növekedési potenciálon belül igyekeznek minden rendelkezésre álló teret kihasználva, sűrű ágrendszert fejlesztve, levelekkel benőni. Vagyis a sűrűség kialakítására koncentrálnak. A virágukkal, tetszetős leveleikkel, alakjukkal díszítő cserjéket általában magányosan, szoliterként ültetik, ilyenkor szépségük, formájuk a társak zavaró hatása nélkül érvényesülhet. De lehet belőlük is sövényt kialakítani. Ezek általában a szabad sövények, amikor inkább a sűrű ültetéssel, mint a nyírással készül a zöld fal.

A térelhatárolásra, kerítésként a nyírható, sövényt alkotó növények a legmegfelelőbbek. A legelterjedtebb sövénycserjék a fagyalok. Egyaránt jól érzik magukat a tűző napon és az árnyékban is. A gyakori nyírással, ha fiatal korban rendszeresen öntözik és a vegyes műtrágyával, netán szerves trágyával is kezelik, gyorsan áthatolhatatlan falat ad. Nyírott sövény kitűnő alapanyaga a gyertyán, a mezei juhar, a húsos som, fehértarka levelű som, japánbirs, jezsámen, egyes gyöngyvirágcserjék, tamarix, kerti bajnóca, ostorménbangita, rózsalonc.

A rendszeres metszés ellenére virágzó sövényt ad az aranyvessző, a hortenzia, a mályvacserje, a júdásfa és az orgona. Olyan helyekre, ahol a sövénynek kerítés nélkül kell védelmet nyújtania, a tövises növények közül a lepényfa, a narancseper és a tűztövis a legalkalmasabb. Bátrabbak kísérletezhetnek vadcitrommal is.

A kúszó cserjékhez valamilyen tartószerkezet, esetleg egy csúf, hibás kerítés is szükséges. Nem szabad feledni, hogy a meggyengült szerkezetet a nehéz növények erősebb szélben kidönthetik. Ahol ilyen kerítést kell rejteni, oda jobbak a kúszó évelők, netán egynyáriak.

A sövényekkel való legfontosabb munka a nyírás. Általában a tavaszi esők - ebből most hiány van, ezért, aki teheti, öntözze sövényét - fokozott növekedésre serkentik a sövénycserjéket, és ilyenkor jó hatékonysággal lehet metszeni. Ez az idő alkalmas arra is, hogy a sövény esetleges hibáit egy-egy jó vágással sikerülhet korrigálni. A kis levelű sövény metszéséhez sövénynyíró ollóra van szükség. A nagy levelű sövénynövények karbantartásához ennél alkalmasabb a metszőolló. A sövénynyíró olló ugyanis károsíthatja a nagy leveleket, és a nyírás után foszlott, tépett leveleivel a sövény a rendetlenség benyomását kelti.

A cserjekerítéseket a kívánt magasság elérése után évente minél többször, de legalább kétszer szükséges metszeni. A telepítés után közvetlenül a talaj felszínétől érdemes arasznyi távolságra visszavágni a növényeket. (Kivéve, ha nagyobb, többéves példányt vásároltak.) Hiába hagyják a fiatal növényeket metszetlenül, nem növekednek gyorsabban, ám hamar felkopaszodnak. A kívánt magasság eléréséig a sövényt évente 2-3 alkalommal kell nyírni. Érdemes úgy időzíteni, hogy minden 10 centiméteres hajtásnövekedést kövessen metszés. Ha sajnáljuk elveszíteni a növekményt, és nem vágjuk eléggé vissza a növényt, akkor menthetetlenül felkopaszodik, és nem marad más hátra, mint a teljes visszavágás, amivel kezdődik minden elölről. Ha a kívánt magasságot elérték a növények, akkor már csak a fenntartó metszésről kell gondoskodni. Ezzel a sövény alakját kell megőrizni. A növények fényigénye szempontjából a téglalap vagy nyújtott trapéz alakú keresztmetszet a legmegfelelőbb, ezzel elkerülhető a felkopaszodás. A legtöbben itt hibáznak. Általában felfelé szélesedő sövényekkel találkozhatunk a kertekben és az utcákon, ennek pedig előbb-utóbb ugyanúgy a felkopaszodás a következménye.

Másfajta sövény alakítható ki a virágzó cserjékből. Ha ízlésesen és a növények kölcsönhatásait figyelembe véve válogatnak, akkor a kerítés az utca díszévé válhat. A virágzó cserjékből összeállított sövényekre jellemző, hogy a nyírtnál rövidebb idő alatt érik el a megfelelő méretet. A cserjesorban lehet egyetlen fajt vagy különböző virágzó bokrokat ültetni. Ez utóbbiak növekedésben, virágszínben és a virágzás idejében különbözhetnek egymástól. Jó válogatással mindig lesz olyan sövényalkotó növényünk, amely éppen virágzik.

A jövő héten a rózsákról és az elvirágzott hagymásokról írunk.

Ez a sövény több mint százéves, és a legapróbb részletén is látszik a gondos metszés