A pécsi könyvborító

Építészet - Az Alexandra Kiadó székháza Pécsett

Több történet ez egyben, szálazták már eleget előttünk is, most legyen mindenesetre elég annyi, hogy áll itt egy ház valahol Pécs keleti szélén, amely olyan, mint egy káprázat. Ezek most nem nagy szavak: kora délelőtt van, és a még nem túl magasan járó nap fénye szinte szilánkokra törik szét az épület autós forgalom felé forduló, egyik keskenyebb oldalfalán. Biztos van olyan beesés, amikor kifejezetten el is vakíthatja azokat, akik autóval itt igyekeznek beérni Pécsre - így aztán éppen ők nem olvashatják el rajta a büszke feliratot: ALEXANDRA.

Igen erős ez az üvegillúzió, amely még gyalogosan és az alaposabb körbejáráskor is hatásos marad, szinte háttérré, légiessé válik tőle a mögötte húzódó épület. Pedig az nagyon is reális, az irodaház mögött a kissé lejtős telken hatalmas fémdobozok: egy tizenötezer négyzetméteres raktárbázis. Ahogy az Alexandra Könyvkiadó a látható és láttatandó rész Matyi Dezső cégbirodalmában, a kívülállók számára pedig szinte észrevétlen a ma már meghatározóan legnagyobb könyvnagykereskedő cég, a Pécsi Direkt, úgy aránylik itt is egymáshoz a két épületrész. És nem egyszerűen aránylik: vizuálisan leképezi, meg is testesíti ezt a bizonyos érzékeny viszonyt.

Egy új székház akarva-akaratlanul pedig még inkább a cég vizuális reprezentációja. Matyi Dezső egy pécsi építészt kért fel, nevezetesen Koller Józsefet, egy helyi nagyvállalkozó egy helyi "kisvállalkozót"; az ilyen szituációkban tudjuk, tíz esetből legalább nyolcszor erősen felejthető eredmény születik.

De itt nem csak ennek az ellenkezője okozott meglepetést. Kollert eddig jellegzetes téglaépületeiről, a keszthelyi Nagyváthy szakközépiskoláról, tettyei lakóházairól vagy a debreceni ítélőtábláról lehetett megjegyezni, esetleg a már-már emlékműszerűen masszív pécsi bírósági épületéről: ehhez képest most egy könnyed high-tech irodaépületet látunk. Egyik oldalán grafitszürke fémborítás, a másikon - a Pécsen túli mezők felé fordulva - fémvázra felfüggesztett üvegfal. Ha a város felől érkezünk ide, lehangoló ipari övezeten és fényét vesztett családiház-övezeten haladunk át, mire ideérünk - így még hatásosabb az antréja. Az egész egy apró kiemelkedésen áll, és oldalról erősen belerondít ugyan a képbe egy raktáráruház, mégis eleganciát sugároz. És nemcsak a minőségi anyagok miatt: az a kapuszerű kivágás nemcsak kettéosztja, de az átlátással és lebegő tetejével némi légiességet is kölcsönöz neki. Ahogy ilyenkor lenni szokott, megrendelő és építész itt is sok részletben nem értett egyet, de ebből szinte semmi nem látszik. Nem kerültek végül kinagyított szövegsorok az ablakokra, de a végső változatban is finoman ritmizáltak, és mintha egy belső falat is képeznének a fémköpeny mögött, megmaradt a város felé néző fedett terasz, amely nemcsak a lehető legkonkrétabb reprezentációs tér (lásd fogadások), hanem izgalmas fényhatásokkal is megszórja a dombra ráülő áthidalást.

Későbbre maradt viszont a légkondicionálás, és egy enynyire fényre nyitott házban bizony meleg lesz, és az is nyilvánvaló, hogy az irodaházba lépve már az Alexandra saját belsőépítésze formált saját cégimázst - mindenből egy kicsi, fémborítások, szürke-fekete padlómárvány, és disztingvált, de azért a boltokét megidéző zsúfoltság. Nézzünk rá viszont újra kívülről és némi távolságtartással: a legnagyobbakon túl vajon hány magyar cég lenne képes ilyen cégreprezentációt megengedni magának? Ahogy a dolgok jelenlegi állását ismerem, ha csak feleilyen patina jutna majd a leendő kulturális fővárosnak is, már nem kellene szégyenkezni.

És ne feledjük a fémdobozokat ott lejjebb, a kép szélén túl. Több mint tizenötezer négyzetméter funkció.

Éles fények
Éles fények
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.