A műintézet tökéletesen steril, a kórtermekben elhelyezett tévékben minden beteg a Csillagvirág Kilinikát nézi, amelyben ő látszik, amint a klinika egyik kórtermében a tévén nézi magát. Így tovább, a végtelenségig, mint a mackósajtot tartó mackó, kezében a mackósajttal. Hogy kerülne ide Molnár Lajos, az ő lemondásával. Bár lassan ez lesz az országban az egyetlen hely, ahol még jó szívvel fogadnák, ha egyszer orvosi ápolásra szorulna. Mert nem ismernék föl. Magyarázhatná napestig, hogy ő is szappanoperahős, csak ő egy valóságosabb show-ból ruccant át. Ha stimmel a taj száma, és nem potyautas, már ugrálnák is körül a kékruhás kis egyennővérek. Ha nem, hát megnézhetné magát, meg a végszámlát, amit a sikeres kezelése után a kezébe nyomnak.

Ha igaz, hogy annak idején Isauráért gyűjtést rendeztek a magyarországi tévénézők, akkor az is igaz, hogy jelentős számmal kérik a háziorvosuknál a Csillagvirág Klinikára szóló beutalót. Pedig az most nem egy nyugodt hely. Azbesztózisa lehet ott bárkinek, aki szerint létezik ilyen szó. A helyzet bonyolult. Annyira, hogy a műkorcsolyázó főgonosznak - aki anynyira gonosz, hogy lila pulóvert adnak rá, zakó alá -, egy lilás árnyalatban játszó laptopból kellett fölolvasnia az azbesztborítás rettenetes ártalmait. Fejből nem mondhatta, mert akkor meg kellett volna tanulnia, és annyi idő nincsen a világon. Nem hogy két fölvétel között. Így aztán nem él olyan tévénéző, aki értette volna, miképpen fonalasodik az azbeszt a falakban, ahonnan aztán előporlik és megtámad minden arrajáró tüdőt, hörgőt és véredénykét. De hát nem kell érteni az azbesztját, hanem félni kell tőle, megijedni és összeesküdni az eltussolására. Ezek pedig vérbeli színészi feladatok. Lehet szemöldököt fel és összevonni, alulról nézni fölfelé, gúnyosan ajkat biggyeszteni, laposakat pislogni... és akkor még csak az arc színjátéki lehetőségeit aknáztuk ki. Ám van még legyintő, hessentő vagy ökölbe szoruló kéz is. Testtartás meg láb nincs nagyon, mert a gonosz műkorcsolyázó ezúttal különböző fotelekben végigülte a részt. Muszáj volt neki, mert a még nálánál is gonoszabb dialógusírók, elég hosszan ecseteltették vele az azbeszt-szörnyet, és ahhoz mindvégig kellett a lilás laptop. Avval meg nem lehetett járkálni.

Azbesztben a legjobb Növényi Norbert volt, aki kockás ingeset játszott, nagyon munkásul beszélt, de az jól állt neki, mint minden, ami színészetileg szagban is hozható. Növényi civil színész, nem trükközik, nem méricskél. Amennyi van, anynyit ad. Azbesztből neki egy öntudatos karbantartó lett kiszabva, van is önérzet, meg erőtelj, jelentős indulattal. Fúrtak neki a díszlettéglában egy baromi lyukat, az előtt állt, a szája előtt zöld műtősmaszkkal, benézett a lyukon, aztán szakértett, a végén meg kikérte magának. Felfakadó plebejus indulattal. A mellette álló szintén zöld maszkos Tallós Rita, a jelentős erővel bíró butikos ellen-irányt testesítette meg vele szemben. A néha megjelenő pongyolás nénik karából következtetve, a gyógyító munka egyelőre zavartalanul folyt a klinikán, az azbeszt és Molnár Lajos lemondása ellenére is. Na, majd meglátjuk!