Egyelőre a legújabb, az elnök és parlamenti kormánytöbbség között két hete tartó politikai krízis sem hagyott nyomot a 47 milliós ország gazdaságán.

Bár az államfő tegnap kijelentette, hogy nem kívánja visszavonni a Rada feloszlatására és új választások kiírására vonatkozó hó eleji döntését, apró közeledés mégis érzékelhető Viktor Juscsenko és a parlament feloszlatását elutasító, Viktor Janukovics vezette kormánykoalíció között. A kormányfő ugyan követeli az elnöki ukáz visszavonását, nem zárkózik el eleve az előre hozott választásoktól, még akkor sem, ha az alkotmánybíróság a jövő hétre ígért állásfoglalásában alkotmányellenesnek minősítené Juscsenko döntését. (A testület véleményét mindkét fél döntőnek ítéli a konfliktus feloldásában, igaz, a bírák már többször elhalasztották a kérdés megvitatását, a politikai nyomásra hivatkozva.)

Miközben a miniszterelnök és az államfő hívei tüntetéseket tartanak Kijevben – míg a sátortáborok előtt felszólalók olykor polgárháborús veszélyről, az ország szétszakadásáról beszélnek az egyébként békés hangulatú tüntetőknek – az üzleti élet nem zavartatja magát.

- A növekedés elsősorban a kedvező külgazdasági konjunktúrának köszönhető: nő az acél világpiaci ára, ami a legfontosabb exportterméke Ukrajnának – mondta lapunknak Jurij Panaszik. A moszkvai Eurázsiai Örökség Intézete munkatársa szerint emellett a növekvő orosz piac élelmiszerigénye járul hozzá az ukrán gazdaság növekedéséhez.

Egyes vélemények szerint az üzleti élet jóval szabadabbnak érzi magát, mint Oroszországban, ahol erős adminisztratív nyomás nehezedik a nagy- és középvállalkozókra. Az ukrán vállalkozói és a politikai eliteken belüli, és a két szféra egymás közötti szövetsége képlékeny, ami megakadályozza, hogy egy szűk csoport véglegesen monopolizálja a gazdasági hatalmat, annak ellenére, hogy a befolyásos nagyvállalkozók száma csekély.

Az orosz üzleti életet nem ijeszti el Ukrajna euroatlanti integrációs törekvése, miközben a egyelőre nyugati befektetőket sem aggasztja az elhúzódó átmeneti állapot. (Laksmi Mittal másfél éve vette meg a Krivorozssztal acélipari komplexumot, most pedig az orosz TMK készül fúzióra az ukrán Interpipe-pal létrehozva ezzel a világ legnagyobb acélcsőgyártó vállalatát, 17 százalékot hasítva ki a világpiacból.)

Igaz, a gazdaság további növekedésének akadálya lehet az energetikai reform halogatása: az elavult technológiával, pazarló energiafelhasználással működő nehézipar nem lehet nyereséges, ha tovább emelkedik a földgáz – nehezen átlátható struktúrában kidolgozott, még mindig meglehetősen alacsony – ára. Az átalakításhoz nélkülözhetetlen tőke azonban továbbra is beáramlik, függetlenül attól, hogy a kijevi városképhez lassan elválaszthatatlanul hozzátartoznak politikai sátortáborok.