Ami persze közel sem jelenti azt, hogy az érintettek - mármint a kórházak dolgozói - tótágast állnának örömükben a leépítések, osztálybezárások, költözködések miatt. Sőt. Számos intézmény bíróságon támadta meg, vagy éppen készül megtámadni a vonatkozó közigazgatási határozatokat. Ha másként nem ment, a jog erejével próbálja semmissé tenni a reform eddigi lépéseit.

Tévedünk azonban, ha kizárólag szakmai önérzetet és civil találékonyságot gyanítunk a háttérben. Tegnap kiderült ugyanis, hogy jókora politikai hátszél is akad a pereskedésekhez - s honnan máshonnan, mint a Fidesztől. A párt tán ezekben az órákban is másolgatja azon formanyomtatványokat, amelyekkel a narancsszínű önkormányzatok kórházai győzködhetik majd a bíróságot a reform átgondolatlanságáról, kártékonyságáról. A háttérben folyó machinációt egyébként a Fidesz is elismerte, annyi kiegészítéssel, hogy "perindítási útmutatójuk" csupán tájékoztató jellegű, annak felhasználása nem kötelező. Még jó.

E gáláns jogsegélyező akcióval azonban a Fidesz többet árt a rendszernek, mint amennyit használ. Ezek után ugyanis már végképp nem lehet tudni, hogy egyes kórházak akkor most tulajdonképpen a betegek érdekében állnak-e ellen annyira a változtatásoknak, vagy egyszerűen csak a reformok mindenáron való elszabotálására játszanak, politikai ihletre. Pedig nagyon nem mindegy. Én például valahogyan nem szeretném, ha a Fidesz budapesti pártközpontja innentől rákapna arra, hogy a tárgyalt esethez hasonlóan súgni próbál helyi kórházakat érintő igazgatási kérdésekben. De biztos bennem van a hiba.

Ám a szakmaiság és a pártpolitika kínos egymásba csúszására más példát is találhatunk manapság. A Fidesz jól láthatóan napok óta azon izmozik ugyanis, hogy egy mentőkocsiban Szentes felé tartó beteg halálát az egészségügyi reformra, mint olyanra vezesse vissza. Egyenesen a Gyurcsány-kormány ténykedésének első halálos áldozatáról beszélnek, mégpedig folyamatosan. Nem számítanak a morbid és gátlástalan ellenzéki értelmezéssel dacoló tények, például, hogy a később elhunyt beteg állapotát az elbocsátó kórház stabilnak ítélte. Sem a kegyelet, sem a jó ízlés. Egyedül csak az, hogy tovább habosíthassák saját verziójukat az egészségügy sokkterápiájáról, a terebélyesedő káoszról, és a romboló, sőt, már gyilkos reformokról. (Immáron egy belső használatú, részletes reformgyalázó szótárt is kidolgoztak a nagyobb hatás kedvéért.) Lelkük rajta, bár egy beteg ember halálából politikai tőkét kovácsolni, nem tűnik valami hű de nagy dicsőségnek. Amiként a fideszes települések kórházait politikai eszközként felhasználni sem.