"Túlzott önállósága miatt ismét bajba került Cserni János, aki régóta fekete báránynak számít a bírói vezetés szemében" - írja a Népszavában Markotay Csaba. - "A Fővárosi Bíróság bírájára etikai vétséget mondtak ki egy alkotmánybírósági beadványáért. A sors iróniája, hogy ebben a többi között éppen a bírói nyilatkozattétel korlátainak ledöntését sürgette. De nem látta vagy nem akarta látni a sokak szerint túl szigorúan húzott határt; azt, hogy a hatályos szabályok szerint nemcsak folyamatban lévő eljárásról, hanem jogerős döntésről sem mondhat véleményt."
Cserni János bírót "az etikai szabályok szerint elővették és elmarasztalták. A konkrét ügyről pedig már nincs szó. És arról sincs, hogy nem lehet nyilvánosság előtt megvitatni, vajon a Mécs-ügyben tényleg törvénysértő határozatot hozott-e az LB. Azzal ugyan egyet lehet érteni, hogy a folyamatban lévő ügyben ne lehessen nyilatkozni, mert biztosítani kell az igazságszolgáltatás szabadságát a jogszabályok adta korlátok között. De ha az ügy lezárul, miért ne lehetne elemezni, véleményt mondani, a döntést boncolgatni?"


Az Országos Bírói Etikai Tanács 2/2007. számú határozata nevének említése nélkül elmarasztal egy bírót - írta múlt heti számában a HVG Szájzár a bírónak? című cikkében. "A bíró beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, (...) ami teljes terjedelmében egy hetilapban megjelent, a beadvány szerzőjét pedig egy napilap bíróként tüntette fel" - áll a határozatban. Ez a leírás Cserni Jánosra illik - jegyzi meg a HVG. Cserni 2001 és 2005 között a Fővárosi Bíróság titkárságvezetője volt, majd lemondott, és a Fővárosi Bíróságon büntetőbíróként folytatja tevékenységét.
Cserni János az alkotmánybíráktól azt kéri, mondják ki: indokolatlanul és aránytalanul korlátozza a véleményszabadságot az a tilalom, miszerint a bírák nem tehetnek nyilatkozatot bármilyen ítéletről vagy folyamatban lévő eljárásról. A HVG-cikk szerzője szerint a bírói etikai testületnél Cserni bíró (Élet és Irodalomban közzétett) beadványának egy zárójeles megjegyzése verhette ki a biztosítékot, amelyben a Legfelsőbb Bíróságot illette kritikával.
Cserni a hatályos törvény miatt nem nyilatkozhat konkrét ítéletről, amely a vitát kiváltotta, így a HVG-nek sem adhatott választ, hogy melyik esetre utalt. A hetilap azonban valószínűsíti, hogy a nagy figyelmet keltett Mécs-ügyről van szó, amelyet Cserni János bíró tárgyalt első fokon. Az 1956-os halálraítélt Mécs Imre rágalmazásért perelte be a Demokrata egy munkatársát és főszerkesztőjét. Bencsik Andrást a bíróság első fokon letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A másodfok ezt felfüggesztettre enyhítette, a Legfelsőbb Bíróság pedig ezt is tovább enyhítve pénzbüntetésre változtatta.

Cserni János is vendége lesz a Pallas Páholyban április 17-ére meghirdetett vitának, mások mellett a jelenlegi ítélkezési gyakorlatot élesen bíráló Vásárhelyi Mária szociológussal, és a témában könyvvel is előálló dr. Kende Péterrel együtt. A NOL beszámolt arról, hogy a téma a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének napirendjén is szerepelt.

(forrás: Népszava, HVG, Élet és Irodalom, NOL)