Az AB már korábban tárgyalt erről, és 2004 tavaszán úgy döntött, hogy nincs akadálya az akkori referendumnak. Így az MVSZ, valamint a kezdeményezést támogató pártok - a Fidesztől a Munkáspártig - megkezdhették az aláírások gyűjtését, és 2004 decemberében meg is tartották a népszavazást, amelyre azonban nem ment el elegendő ember.

Az AB meglehetősen terjedelmes határozata után nincsenek könnyű helyzetben azok, akik újabb indokokat keresnek a referendum ellen. Úgy tudjuk, van olyan indítvány is, amelyben meg sem próbáltak jogilag megalapozott érveket felmutatni. Ennél jobb esélye lehet annak, aki a diszkrimináció tilalmára hivatkozott. Ez egyébként korábban is felvetődött, ám az AB a nemzetiségre tekintettel biztosítandó előnyt - a kedvezményes honosítást - nem tartotta ellentétesnek az alkotmánnyal.

Most viszont egy indítványozó egészen mással kísérletezik: álláspontja szerint eredményes népszavazás esetén a magyar nemzetiségűek között kellene az alaptörvénnyel összeegyeztethetetlen megkülönböztetést tenni. A szomszédos országokban élő kisebbség tagjai ugyanis ebben az esetben csaknem automatikusan juthatnának állampolgársághoz, míg azok a magyar nemzetiségűek, akik máshol élnek, továbbra is csak a szokásos feltételekkel kérhetnék ugyanezt. Vagyis: lennének olyanok, akik letelepedés nélkül válhatnának az ország polgárává, mások viszont csak akkor, ha ide is költöznek.

A 2004-es AB-határozatot Kukorelli István alkotmányjogász nem támogatta, és a különvéleményéhez Holló András is csatlakozott. Álláspontjuk szerint a népszavazás komoly alkotmányos problémát vetne fel, mert a kezdeményezők az állampolgárságot "nem az országhoz (az államhoz, államterülethez), hanem a nemzethez kívánják kötni". Helyben lakás nélkül pedig az állam és polgára között nem jön létre az a szoros és tényleges, kölcsönös jogokon és kötelezettségeken alapuló kapcsolat, amit a Nottebohm-ügyben hozott, 1955-ös nemzetközi bírósági ítélet is megkövetel.(L. K.)

Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke ismét szavaztatna