Az importált földgázra kiemelkedő mértékben ráutalt Magyarország érdekelt az egyik vezeték létesítésében. A legrosszabb az lenne, ha egyik vezeték sem épülne meg. A gázimport földrajzi diverzifikálása és az EU-tagságból adódó kötelezettségek alapján - ha a két vezeték egyéb feltételei hasonlók - a Nabucco-projekt az előnyösebb és preferálandó. Ha ez valamilyen okból meghiúsul, akkor elengedhetetlen a Kék áramlat megépítése. Az orosz földgáztermelés ugyanis a művelésben lévő mezőkön évek óta nem nő, egyes szakértők szerint nem kizárt, hogy 2010-2011-től - újabb lelőhelyek művelésbe vonása nélkül - jelentősebb hiány alakul ki az orosz földgázpiacon. Ez adott esetben hazánkat is hátrányosan érintheti, ha nincs déli vezeték. Figyelmet érdemel, hogy az EMFESZ (Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft., amelyben a RosUkrEnergo cégnek is részesedése van) tavaly 2,6 milliárd köbméter, zömmel türkmén földgázt értékesített idehaza.

Mindkét tervet sok bizonytalanság és hatalmi-politikai játszma övezi, miközben versenyfutás várható a megvalósításban. Véleményem szerint a magyar érdek a mindkét projekttel szembeni nyitottság fenntartása. A kormány álláspontja is ebbe az irányba látszik elmozdulni. Jelenti-e mindez azt, hogy Magyarország megtorpedózza vagy gyengíti a Nabucco-tervet, illetve a közös energiapolitikát?

A jelek szerint a Gazprom célja a közép-ázsiai országok, Kazahsztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán földgáztartalékainak és szállítási útvonalainak ellenőrzése, ami forrásoldalról szűkíti a Nabucco-projekt mozgásterét. Emiatt a Nabucco vezetékbe az első szakaszban csak azeri földgázt táplálnának be. Az EU-tagságra törekvő Törökország nemzeti energetikai vállalata szintén a Nabucco-konzorcium tagja. Törökország ellenőrizni kívánja a Nabucco vezetéken továbbítandó földgáz tranzitárát, másrészt nem zárja ki orosz gáz betáplálását a vezetékbe. Mindez sok bizonytalanságot visz a Nabucco-tervbe. A Gazprom ugyanakkor valószínűleg magyar részvétel nélkül is meg tudná építeni a Kék áramlatot Szerbia felé.

Az unióban felerősödtek a közösségi energiapolitika kidolgozását sürgető törekvések. A márciusi csúcson elfogadott állásfoglalás megerősítette: a Nabucco egyike az unió négy, prioritást élvező energetikai projektjének, amelyekhez koordinátorokat fognak kinevezni. Ez nem túl konkrét eredmény. A Nabucco vezetéket más tényezők is késleltetik, így jogi és finanszírozási problémák, a francia Total konszern kiválása a konzorciumból.

Az ellátásbiztonság terén nem jellemzi túlzottan nagyfokú szolidaritás és együttműködési készség az EU tagállamait. Ebben Oroszország sem érdekelt, a Gazprom révén igyekszik is kétoldalú megállapodásokat kötni a tagállamokkal, illetve azok energetikai nagyvállalataival. A német E.ON, a francia Gaz de France és az olasz ENI konszerneknek különféle tartalmú, de hosszú távú megállapodásai vannak orosz földgázszállításokról. Szó van arról, hogy Belgium az orosz földgáz nyugat-európai elosztóközpontjává váljon. Két EU-tagállam, Görögország és Bulgária tervezi területén többségi orosz tulajdonú - a Fekete- és az Égei-tengert összekötő - kőolajvezeték építését. Mind a Nabucco, mind a Kék áramlat megépítésében földrajzi okokból kiemelkedő szerep jut két másik EU-tagnak, Romániának és Bulgáriának.

Mindezek alapján nem fenyeget az a veszély, hogy a földgázellátással kapcsolatos magyar érdekek érvényesítése szétzilálná a formálódó közösségi energiapolitikát. A Kék áramlat magyar részvétel nélkül is megépíthető. Kicsi a valószínűsége, hogy a Nabucco a magyar álláspont miatt hiúsulna meg. Mindezek alapján a szakmai-politikai vitáknak arra kéne összpontosítaniuk: az egyik vagy a másik milyen feltételek mellett épüljön meg. A Kék áramlat esetében ilyen a tulajdonosi részesedések tisztázása, a vezetékhez való hozzáférés közösségi jogszabályokkal összhangban történő szabályozása, annak a lehetőségnek a fenntartása, hogy más országoknak is legyen lehetőségük földgáz betáplálására stb. Mindezzel szűkíthető a politikai nyomásgyakorlás lehetősége. Az ellátásbiztonság egyébként fontosabb probléma annál, hogy azt belpolitikai célokra használja bármelyik oldal.

Gázos a Nyugat-ellenes dacszövetség

Csak addig van értelme, amíg lebeg - nagyjából ez derült ki a gázexportőrök katari konferenciáján megvitatott kartell ötletéről. Az Irán által kezdeményezett, majd Oroszország által nem elutasított, további 12 ország által támogatott "gáz-OPEC" terve ugyanis inkább afféle Nyugat-ellenes dacszövetségre hasonlít - ezt mutatja az is, hogy a teheráni ötletet rögtön felkarolta a Washingtonnal szembemenő Hugo Chávez venezuelai elnök, noha a dél-amerikai ország döntően nem gáz-, hanem olajexportőr -, és nem sok köze van a piaci viszonyokhoz.

Moszkva is inkább "energetikai nagyhatalmi" státuszát és szuverenitását kívánta hangsúlyozni a viszszafogott támogatással. Az energetikai miniszter, Viktor Hrisztyenko azonban előre biztosított mindenkit: most még biztosan nem jön létre semmilyen kartell. S egyszerűen azért nem jön létre, mert nincs az olajpiachoz hasonlóan szabályozandó gázpiac. Míg a rugalmas olajpiacon van értelme a termelők számára a folyamatos árkontrollnak, addig ez nem igaz a földgáz piacán: utóbbi ugyanis hosszú távú szerződéseken alapszik, a szállítás rugalmatlan, hiszen döntően - 77 százalékban - vezetékeken, nem pedig tankereken zajlik, szemben az olajexporttal. Mindenekelőtt a cseppfolyósított földgáz szállításának 7 százalékos arányát kéne a duplájára emelni ahhoz, hogy kevésbé legyen megkötve az export iránya - hívta fel a figyelmet cikkében az Ekszpert Online orosz internetes lap. Az orosz sajtó és a szakértők általában hasonló szkepszissel viszonyulnak a kartellhez. Szergej Jaszin korábbi energetikai miniszter cikkében pedig úgy vélte, egy ilyen szövetség csupán növelné a bizalmatlanságot Oroszországgal szemben.

Az exportőrök - a gázkészletek 70 százalékát birtokló 14 ország - érdeke inkább az, hogy magasabb árat alkudjanak ki a felvevőkkel kötött kétoldalú, hosszú távú szerződéseikben. Ehhez a kézzelfogható helyett elég a légnemű kartell.

A szerző a Széchenyi István Egyetem docense