A kínai gyakorlat hiányosságait eddig az úgynevezett transzplantációs turizmus kialakulása mutatta leginkább. Ennek lényege, hogy gazdag páciensek - főképp az Egyesült Államokból, Japánból és Izraelből -, akik a saját hazájukban valamilyen oknál fogva nem tudtak megfelelő szervhez jutni, Kínában vastag pénzekért elérhették ezt. Ugyancsak nyugati források írtak arról, hogy az országban kivégzettekből operálják ki a szerveket. E gyakorlat létezését tavaly áprilisban az egészségügyi minisztérium közleményben tagadta, hozzátéve, hogy az átültetett szervek egy kis része valóban kivégzettektől származik, de azok hozzájárultak szerveik felhasználásához.

Tény, hogy Kínában a transzplantációt mind ez idáig nem szabályozták részletesen. A visszásságok létére utalhat, hogy tavaly júliusban rendeletben tiltották meg a szervek adásvételét. A mostani szabályozás szigorúan a donor hozzájárulásához köti a szervek kioperálását. Ugyanakkor az egészségügyi minisztérium illetékesei rendre elmondják, hogy az országban jelentős a szerv-hiány. Az évi tízezer körüli átültetéshez képest mintegy másfél millióra lenne igény. Emellett megjegyzendő, hogy a sikeres műtétek aránya elmarad a nemzetközi szint mögött. A kínai szokások és az általános felfogás nem pártolja a szervadományozást. (Ismeretes, hogy annak idején az eunuchok is megőrizték "kioperált" szerveiket abból a célból, hogy azt majd velük együtt temessék el, s így elkövetkezendő életükben teljes értékűek lehessenek.)

A május elsején életbe lépő szabályozás egy új szervezetet állít fel, amely az egész folyamatot vezényli, s csak kijelölt kórházakban lehet majd ilyen műtéteket végezni. A transzplantációs turizmust generáló hirdetéseket azonnali hatállyal betiltották.

Veseátültetés után három testvér Hefeiben