Ha megszavazza a cseh parlament a Mirek Topolánek kormányfő nevével fémjelzett költségvetési kiigazító és reformjavaslatot, a visegrádi országok körében már csak Magyarországon kúszhat fel húsz százalék fölé a cégek és vállalkozók jövedelmének adóterhe. Míg a csehek is kénytelenek lehetnek szembenézni a vizitdíj, a kevesebbeknek járó családi pótlék, a bérek magasabb közterhének és egy esetleges áfakulcsemelés rémképével, a cégek nyereségadó szempontjából jól járhatnak: 24-ről 19 százalékra csökkentené a Topolánek-kabinet az adójukat.

Ám nem csak ez jelzi, hogy élesedik a nemzetközi adóverseny a befektetők eurómillióiért. Nemrégiben a brit kormány is bejelentette: ringbe száll a nagybefektetőkért, és a nagyobb cégek nyereségadókulcsát csökkenti. Magyarországon júniusra várható döntés arról, hogyan tovább adóügyben - a koalíció ekkorra ígéri a következő adóreform-tervezetet. Nem lesz könnyű dolguk: a versenyképességi rangsorban ugyanis nem állunk épp előkelő helyen a szakértők szerint. Mint azt a közelmúltban az IMF egyik tisztviselője is megfogalmazta, a befektetők egy része többek között a magas adóterhelés és a következetlen, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai döntések miatt pártol el Magyarországtól. De ez volt az egyik végkövetkeztetése az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) által nemrégiben rendezett regionális adókonferenciának is.

Az itt megfordult adószakértők egyöntetűen azt állítják: a baj ma már nem az, hogy magas a cégek valós adóterhelése, hanem az, hogy egyszerűen kiszámíthatatlan az adópolitika. Azzal, hogy évente négyszer-ötször változnak a döntések, az adóterhelés, nem lehet tízéves üzleti és éves pénzügyi terveket végrehajtani. Ez pedig alapvető elvárása lenne a befektetőknek.

- Érződik, hogy az adórendszer feljebb került a befektetők prioritási listáján, mert riasztóvá válhat - mondja Oszkó Péter, a Deloitte tanácsadó cég adópartnere. Normál esetben az ötödik vagy a hatodik szempont egy befektetés helyszínének meghatározásakor, ám ha nem ugyanazt nyújtja az adórendszer, mint a többi országban, akkor előrébb kerül. A szakértők tapasztalata szerint a legfájóbb a kiszámíthatóság hiánya. A cégek ugyanis bizonyos mennyiségű adókedvezménnyel és adóterheléssel számolták ki költségeiket több évre, amikor ide jöttek. Aztán tavaly nyáron bemutatták a szolidaritási adót, ami a nagyobb, jelentős fejlesztéseket végrehajtó cégek adóterheit jelentősen emelte. A kérdést végül némi huzavona után megoldotta részben az Audi által kiharcolt kedvezmény, de a tervek így is felborultak. Hasonlóan nem tett jót az elvárt adóval kapcsolatos jogalkotási fiaskó - igaz, a nagy cégek szempontjából fontos módosítás végül itt is bekerült a tervezetbe.

- A szolidaritási adóval egyébként egyedül Magyarország ment szembe a régióból az adócsökkentési trenddel - mondja Rencz Botond, az Ernst & Young tanácsadó cég vezető adópartnere. De nem is az adóteher emelkedése volt a fő probléma, hanem a kiszámíthatóság illúziójának az elvesztése, amit a befektetési döntéseknél mostantól beáraznak. A Magyarországra tervezett üzleti modelleknél most már magasabb adókiadással számolnak, mint ami a hatályos jogszabályokból következne, tartalékot képeznek erre az üzleti modellekben. Így drágábbak leszünk, mint a versenytárs országok - vonja le a következtetést Rencz. Hozzáteszi: nagyon nehéz lesz meggyőzni arról a befektetőt, hogy ne tervezzen be ilyen pluszkiadást.

A szakértő szerint úgy lehetne visszaszerezni a befektetők bizalmát, ha az Országgyűlés létrehozna egy olyan - akár törvényalkotási - mechanizmust, amely biztosítaná a kiszámíthatóságot. Ez lehet akár valamiféle ötpárti konszenzus, ami nem csak politikai elkötelezettséget jelent, vagy kétharmados szavazati többséghez kötött jogalkotás az adó főbb területein. (Írországban például egy adótanács tíz évre előre tervez.) Rencz szerint, ha nem talál ki a kormány olyan megoldást, ami kellő garanciát ad a jövőben a beruházások tervezéséhez, akkor az új beruházások nagy része nem ide jön - igaz, az itt lévőket ezért még nem viszik el. S egyelőre az sem lesz kielégítő, ha megállapodik egymással az SZDSZ és az MSZP az adóreform irányairól júniusig, mivel ki tudja, mit hoznak majd a 2010-es választások.

S hogy miért is kiemelt téma a cégek adóterhelése akkor, amikor a munkabéreket is emelkedő, nemzetközi összehasonlításban is magas adók és járulékok terhelik? Mint az E & Y szakértője rámutatott: az adót legvégül a magánszemély fizeti meg, mivel a nagy cégeknél jellemzően ez olyan költségelem, ami előbb-utóbb beépül az árakba. A kérdés az, hogy eközben mennyi munkahelyet teremt az adott társaság Magyarországon? A politikának, illetve a kormánynak meg kell találnia azt az egyensúlyi pontot, ameddig még lehet emelni az adót úgy, hogy ne csökkenjen a munkahelyteremtő képesség. Persze ehhez Magyarországon a fekete-, illetve szürkegazdaság magas arányával is kezdeni kell valamit, mivel most nagyon kevés ember fizet aránylag sok adót - teszi hozzá Rencz, majd megjegyzi: ehhez nyilván egy erősebb és fejlettebb adóhatóságra lenne szükség.

A szakértők ezzel együtt nemigen látnak lehetőséget a költségvetésben arra, hogy érdemben csökkenjenek az adók. Egyelőre arra van lehetőség, hogy más arányokat alakítsanak ki: a fogyasztást és a vagyont terhelő adóknál lehetne emelni, s a bér közterheinél csökkenteni - illetve felső határt szabni az egészségbiztosítási járulék esetében is (most csak a nyugdíjjáruléknál van éves plafon). S persze az is lehet cél, hogy közelítsék a munkabérből és a tőkéből származó jövedelem terhelését, ám ehhez tiszta helyzetre van szükség, vagyis, hogy ne tőkejövedelemként, vagyis osztalékként vegyék fel több ezren a valójában bérként funkcionáló pénzeiket - jegyzi meg Oszkó. Hozzáteszi: az ilyen változásokhoz az kell, hogy ne rövid távú politikai és fiskális érdekek határozzák meg az adórendszer elvileg koncepcionális változásait - mint ahogy eddig volt.