Nincs még döntési kényszer
- A mind élesebb hangnemre váltó gázvita alapján olyan benyomás támad, mintha a magyar-orosz együttműködésben lassan szinte kizárólagos helyet szerezne magának az energiahordozók ügye. Valóban szinte minden mást megelőzne ez a szempont?
- Magyar részről ezt az együttműködést két alapvető tényező alakítja. Az egyik: termékeink elhelyezéséhez bővülő piacokra van szükség. A másik: biztonságos források kellenek az energiahordozók beszerzéséhez. Ami az előbbit illeti, az orosz lendületesen fejlődő gazdaság, évi 5-8 százalékkal növekszik. Aki ott meg akarja vetni a lábát, annak többnyire erős versenytársakkal kell számolnia. Ha mi kimaradunk ebből az expanzióból, komoly lehetőségeket szalasztanánk el.
- Mennyire tudunk élni az alkalommal?
- Mostanában nemigen panaszkodhatunk: egyre bővül azoknak az ágazatoknak a köre, amelyekben a magyarországi cégek helytállnak. Például az elektronikában, a gyógyszergyártásban, a csomagolóiparban vagy bizonyos vegyi termékek esetében évi 60-100 százalékos felfutás volt a legutóbbi években. Önmagáért beszél az a tény is, hogy kivitelünk 2002 óta megötszöröződött. Ennek is köszönhető, hogy a FÁK-országokba irányuló kivitelünk értéke ma már magasabb, mint a KGST-érában volt a Szovjetunió vonatkozásában. Ráadásul évi 30-40 százalékos exportbővülés várható a következő két-három évben is.
- Ebben mennyi szerepe van annak, hogy stabilizálódni látszik a politikai viszony a két állam között?
- Az üzlet az orosz piacon kőkeményen üzlet. A domináns érdek a cégérdek. Az export alakulását végső soron az üzleti körök érdeklődése dönti el. Ha egy nagyvállalkozás lát fantáziát oroszországi befektetésben, akkor nem a kormányt kérdezi: belevágjon-e a dologba. Hanem maga kalkulál, és ha úgy látja jónak, lép. Legfeljebb tájékoztat minket: mihez is kíván ott kezdeni. Megköszönik persze, ha a kormányzat üzleti találkozókat szervez, netán ha az Eximbank garanciákat képes nyújtani. Ugyanígy azt is jó néven veszik, ha bizonyos kétoldalú megbeszéléseken az illetékes kormányzati képviselők segítenek az ottani imázsuk formálásában. De nem ez a döntő.
- Vagyis bármilyen más kormány alatt ugyanígy beindult volna a "magyar bolt" Oroszországban?
- Ha az a "más kormány" a maga eszközeivel ugyanilyen figyelemmel és energiával segítené elő az állami kapcsolatrendszerben a magyar termékek ottani piacra jutását, akkor igen. Az állam dolga véleményem szerint ez esetben az, hogy támogassa - vagy legalább hagyja -, hogy az üzleti folyamatok a saját törvényeik szerint menjenek végbe. Segíteni az állam azzal tud, hogy kedvező jogszabályi környezetet teremt az együttműködéshez. A szakmai államközi kapcsolatokat pedig olyan szinten tartja, ahol lehetséges a normális párbeszéd, ahol bejáratott rend szerint bármikor fel lehet vetni az együttműködést zavaró problémákat. E párbeszéd keretében természetesen mindkét fél a saját érdekeit képviseli, ezeket igyekszik bemutatni. Persze próbálja megérteni a túloldal érdekeit is. Mindez a bizalmat erősíti.
- Az áruforgalom ilyen mérvű dinamikája kapcsán felvetődik: nem függünk-e túlzottan az Oroszországban kitermelt energiahordozóktól?
- A szóban forgó termékeket onnan szerezzük be, ahonnan a legracionálisabb. Ez megkerülhetetlen alapelv. S ha netán olyan - e pillanatban nehezen elképzelhető - helyzet állna elő, hogy Moszkva drágábban szállítana olajat és gázt, mint mások, akkor nyilván beszerzési piacot váltanánk. Persze, figyelembe véve azt, hogy az energiahordozók esetében egy ilyen átállás körülményesebb, időigényesebb, mint egyéb termékeknél. Hiszen ez egyúttal beruházással, technológiaváltással is jár. De minden jel arra utal, hogy az orosz energia ára belátható ideig versenyképes lehet a számunkra.
- Ezek szerint Magyarország a Nabucco és a Kék áramlat gázvezetékek megépítését illetően igazán nincs is választási vagy döntési kényszerben?
- Döntési helyzetről e pillanatban csak abban az értelemben beszélhetünk, hogy benevezünk-e az induló versenybe, vagy sem. A mi érdekünk az, hogy minél több ilyen tranzit csőrendszer haladjon át Magyarországon. Mert ez tranzitdíjat jelentene számunkra, és növelné energiaellátási biztonságunkat. Aki azt állítja, hogy nekünk most alternatívában kell gondolkodnunk, az valójában arra buzdít, hogy mi magunk redukáljuk sanszainkat. Más kérdés, hogy Európának szüksége van-e mindkét említett vezetékre? Ám erre a kérdésre egyelőre még nincs válasz. Egyáltalán nem elképzelhetetlen egyébként, hogy az energiaszükségletek növekedése miatt végül a Nabuccóra és a Kék áramlatra egyaránt igényt tartanak majd az uniós országok.
- Ha mégis választani kellene majd, politikai szempontok ebben mennyire játszanak szerepet?
- Én inkább biztonsági szempontot mondanék politikai helyett. Márpedig ez azt sugallja, hogy minél több lábra állunk a beszerzéseket illetően, annál jobb. Vagyis adott pillanatban majd el kell dönteni például azt, hogy - mondjuk - az iráni vagy az orosz földgáz jelenti-e számunkra a nagyobb biztonságot. Azt is figyelembe kell venni, hogy a Nabucco forrásoldalán a kazahok és a türkmének már visszaléptek a tervtől, az azeri lelőhelyek pedig önmagukban nem elégségesek. Az igazán jó döntés szerintem az lenne, hogy az öszszes lehetséges forrásból származó gáz "bejöjjön" hozzánk.
- Mikorra várhatók e döntések?
- Bizonyosra vehető, hogy nem az idén, de még csak nem is jövőre. A Kék áramlatot menedzselő orosz Gazprom és uniós ENI részéről még nem hangzott el érdemi nyilatkozat a tervezett nyomvonalról. Afelől nem lehet kétség, hogy a vezeték ott halad majd át, ahol a beruházók számára a legelőnyösebb. A Nabucco-terv sem látszik még kikristályosodottnak. Elképzelhető, hogy nagyjából egy időben születnek majd meg az alapvető döntések mindkét vezeték ügyében.
- Mekkora szavunk lesz ezekben?
- Szerényen tudomásul kell vennünk: hazánk nem főszereplő ezekben a kérdésekben. Az érintett óriás vállalkozások pedig üzleti megfontolások alapján fognak lépni.
- Ezeket nem is tudjuk befolyásolni?
- Nekünk most főként a saját pozíciónkat kell meghatároznunk. Márpedig e tekintetben nincs fontosabb, mint az energiabiztonság, a diverzifikáció, vagyis, hogy minél több helyről érkezzen hozzánk gáz racionális áron, és minél több tranzitvezetékünk legyen. Egyébként ezt hangsúlyoztam, amikor annak idején Bécsben a magyar kormány képviseletében aláírtam a szándéknyilatkozatot a Nabucco-projektről. Mi mindaddig elkötelezettek vagyunk a Nabucco mellett, amíg megvan a közös érdekeltség ahhoz, hogy végig is vigyük e tervet.
- Mennyi többletgáz jutna nekünk a Nabucco révén?
- Az alapmegállapodás szerint hozzávetőleg évi egymilliárd köbméter. Ez semmiképpen sem fedezné a várható többletfogyasztást Magyarországon.
- A Kék áramlat esetében mi a helyzet?
- Ilyen típusú tárgyalásokig még nem jutottunk el. Eldöntetlen, milyen útvonal a legelőnyösebb a beruházók számára. Ha tározók építése mellett döntenének, akkor az valószínűleg a mi javunkra szólna. De itt még nem tartunk.
