Az Amszterdamhoz közeli Hoorn városban a tengernagy születésének 400., a város alapításának 650. évfordulóján rendezett megemlékezésen egy magyar citerazenekar és egy kórus részvételével előadták azokat az énekeket, amelyeket 1676 februárjában, a gályáról a holland hajóra menet a 26 kiszabadított magyar prédikátor énekelt. Valamennyi ünnepi beszédben is megemlékeztek a prédikátorokkal történtekről.

Az eseménnyel kapcsolatban Szentiványi Gábor hágai magyar nagykövet az MTI-nek elmondta: a legismertebb nemzeti hősök közé tartozó De Ruyter születésének évfordulójára rendezett emlékév alkalmat ad arra, hogy az említett magyar epizódot jobban megismertessék Hollandiában. Ezt segíti az is, hogy a nagykövetet beválasztották az emlékév szervezőbizottságába.

Történelmi visszaemlékezésében Szentiványi Gábor elmondta: a hollandok annak idején sok ország református mozgalmait támogatták. A XVII. században már sok magyar református ösztöndíjas diákot fogadtak egyetemeiken, például Leidenben vagy Utrechtben (utóbbi egyetemén ma is látni lehet egy peregrinus szobrot, amely a magyar diákoknak állít emléket). A hallgatók fogadása több évszázadon át működött, összesen talán tízezres nagyságrendben kaptak képzést.

De Ruyter az akkor hét tartományból álló Holland Köztársaság admirálisa volt, tengerésztisztből folyamatosan emelkedve a ranglétrán a flotta parancsnokává vált. Fő feladata abban az időben az volt, hogy nyitva tartsa a holland flotta előtt a tengereket, és biztosítsák a szabad kereskedelmet. Eközben a britek, a spanyolok és franciák hajói ellen is több csatát kellett vívniuk.

Az 1670-es években a református De Ruyter tudott arról, hogy Magyarországon  a Habsburg uralkodó egyetértésével a leghithűbb református prédikátorokat gályarabságra ítélték. Utóbbiak közül 26 volt életben akkor, amikor Nápoly közelében gályarabként egy hajóra kerültek.

De Ruyter akkoriban a spanyolokkal szövetségben a franciák ellen háborúba vonulva szintén éppen Nápolynál időzött flottájával, és amikor 1676 februárjában hírét vette, hogy a rabok ott vannak, elérte a helyi alkirálynál, hogy engedjék szabadon őket. (Neki köszönhetően többen később visszatértek közülük magyarországi lakhelyükre.) Párhuzamosan egyébként a holland diplomácia is próbált már segíteni, és az eseményeket a nemzetközi protestáns világ is figyelemmel kísérte.

Néhány hónappal később Szicília partjainál De Ruytert ágyúgolyó sebesítette meg a lábán, és a fertőzésbe belehalt. Az amszterdami Dam téren, a királyi palota mellett található Újtemplomban helyezték nyugalomra, és nemzeti hősként tisztelik azóta is. Kriptája a gályarab-szabadításnak köszönhetően tele van magyar relikviákkal - a nyughelyhez Debrecen városa is rendelkezik egy jelképértékű kulccsal.

Az ellenreformáció során elítélt gályarab lelkészek történetét több hiteles történeti forrás megerősíti, valamennyiük kiléte is ismeretes.

Szentiványi Gábor arra is emlékeztetett, hogy az esemény jelentősége túlmutat a XVII.századon: erre bizonyíték például, hogy amikor II. János Pál pápa 1991-ben Magyarországra látogatott, Debrecenben a helyi Nagytemplomban ökumenikus istentiszteleten vett részt, és a tolerancia jeleként virágcsokrot helyezett el a De Ruyter tiszteletére készült emlékművön a templom mellett.

De Ruyter születésének 400. évfordulója alkalmából Hollandiában egészéves rendezvénysorozatot tartanak, amelynek március végi megnyitóján jelen volt Beatrix királynő, több miniszter és a katonai vezetés is. Ennek keretében júliusban rendeznek egy nemzetközi flottaszemlét és vitorlásversenyt Vlissingenben, a tengernagy szülőhelyén. Több eseményt magyar meghívottak részvételével terveznek.

A két ország kapcsolatában a gályarabok kiszabadítása alapvető kiindulópont volt - jegyezte meg Szentiványi Gábor. A hollandok már akkor a vallásszabadság, a szabadságszerető magyar emberek segítségére siettek, és a holland szolidaritás a későbbiekben is számos alkalommal megnyilvánult.(MTI)