Négy, úgymond családi tragédia került terítékre. Ebből az utolsó volt a legszimplább, bár talán a legkorrektebb is: nemrégiben Schobert Norbi megtudta, az apja igenis él, nemrég találkoztak, most ismerkednek. Slussz-passz, tipikus bulvársztori: a híres ember megismerte halottnak hitt apját. De legalább nem csúsztattak.

Az utolsó előtti riport már tényleg egy tragikus történetet elevenített fel: az év eleji mohácsi kompbalesetet, amikor két gyermek ragadt benn az autóban, és fulladt a Dunába. A szülők beszéltek érzelmeikről, de a produkció mégis a harmadik gyerekre "futott ki" - a mai napig háromfelé töri még a Túró Rudit is. Megható képsorok, a végén megtudjuk, a felelőst kutató eljárás még folyik. Igaz, azt is kiemelték, hogy a szülők számára már így is éppen elég nagy a büntetés. Csakhogy ez már sugalmazás, mert ha együtt érzünk is a szülőkkel, a jog nem érzelmek alapján dönt.

De ennél sokkal kétségesebb, milyen érzelmeket keltettek második riportjukkal. A móri ügy egyik gyanúsítottjának családja szerepelt benne. A feleséget már szombaton is láthattuk a Nap-keltében, ott Verebes István végül azt mondta: vele együtt érez ugyan, de a vádlott férjjel nem. A Naplóban azonban erre rátettek egy lapáttal, hisz előkerültek a gyerekek is, akik anyjukkal együtt utaztak most a beszélőre. És az egész erre volt kihegyezve - elmesélték, hogyan sírt apa, hogyan vigasztalták a piros pontokkal. És a levelet sem adhatták át. Igen, megható volt, átérezzük, milyen nehéz most a családnak apa nélkül, sajnáljuk az aranyos gyerekeket is. És mégis, tudjuk, nem stimmel ez így, oké, ők is egy helyzet áldozatai, de mi van a gyilkosságok áldozatainak családjával? Na ja: ők nem állnak kamera elé, ők már tudják, mire (nem) képes a média.

De ama gyanúnk, hogy a Napló a családokkal való szolidaritással játszadozik, már az első riport során felmerült bennünk. Demcsák Zsuzsa értekezett arról, hogyan is hurcolták meg őt jogtalanul. Egyedül a blogos elszólásait ismerte be hibaként, mert nem azt írta, ami a világnézetéhez kvadrál - ajaj! De a vége mégis az volt, hogy a család nyugalma érdekében mondott le a kormányszóvivői posztról. Pedig fenéket. Ám ez minket most nem érdekel, hanem csak a körítés: Demcsák szinte végig úgy nyilatkozott, hogy vagy egyik gyermeke lógott a nyakában, vagy a gyermekeivel játszott, aztán meg banánt turmixolt. Előttünk jelent meg a "megalázott" ifjú hölgy, aki lám, most a példás családanya szerepében tetszeleghetett... Hogy oda ne rohanjunk.

Persze, a hölgy anno tévés volt - és tévés a tévésnek nem farkasa, működik a kollegialitás. Ilyenkor. Amikor nem kéne.