Mire rímel és hogyan?

Teljes mértékben egyetértek Loppert Dániel történelem szakos hallgatóval abban, hogy a némelyek által több országban hősként tisztelt Che Guevara köré szőtt mítoszt igyekszik illúzióktól megfosztani (Che-pólót - de hogy miért?, március 21.).

Miként a Fidesz ifjúsági tagozatának elnöke, magam sem voltam soha híve a "legendás" Chenek, Fidel Castro bajtársának, akiről a szerző külföldi forrásműveket idézve, helyesen állítja, hogy a bálványozott "Che" terrorista volt, tömeggyilkos, akinek "levelezése is és naplója is az őrület és az agresszió jeleit mutatják".

Nem tartozom, soha nem is tartoztam a Loppert Dániel által megnevezett "alakulóban levő Che Guevara fanklubhoz - akármi legyen is az -, jóllehet Lopperttel ellentétben a kormányzó szoclib koalíció híve vagyok. És megértem az általa hivatkozott argentin fiatalokat, akik között "elterjedt egy mondás, amely rímel a mai magyar baloldal állapotára is...". "Che-pólót hordok, de hogy miért, azt nem tudom."

Csak azt nem értem igazán, miért és hogyan "rímel" ez az állapot a "mai magyar baloldal állapotára". A mai kormányzó koalíció egyik résztvevőjénél sem tapasztalható sem guevarai hősködés, sem terrorizálás, saját bajtársaik vagy mások lemészárlása. Mindkét félnél egyaránt mindenki által látható módon folynak különböző irányzatok közötti viták, látható, hallható módon történik aktív vagy leendő vezetők bírálása, és mennek végbe más hasonló demokratikus processzusok, amit a Loppert úr által képviselt oldalnál is örömmel látna az ember. Ott azonban ehelyett alázatos elhallgatás, vezéri tekintély előtt meghunyászkodó majdnem-bírálók által farkak tisztelettudó behúzása látható. Elmondható, hogy máig érvényes Lord Acton (1834-1902) sarkigazsága: "A hatalom általában megrontja, a teljhatalom pedig teljesen megrontja annak gyakorlóját." Ki ne viseljen hát Che-pólót, kedves Loppert Dániel úr?

Farkas István

Budapest

Mandátum a Marsra

Hűséges olvasója és előfizetője vagyok a Népszabadságnak, és mindaddig az leszek, amíg végérvényesen ki nem ábrándulok belőle. Sajnos a legjobb úton haladok, mert Schmidt Gábor Ráz a metró címmel (március 13.) megjelent cikke engem is megrázott, különösen az a mondat, amely így szólt: "Ha lesz ugyanis pénz a metróra, akkor sem készül el a következő választásig, ha pedig nem lesz, nagyjából akkor utazhatunk majd a vonalon, amikor az első kolónia megtelepül a Marson."

Hogy értékeli ezt az olvasó? Úgy, hogy négyes metró csak sohanapján lesz Budapesten. Ami ugye abszurd kijelentés, és elgondolkoztató, hogy ez az egyik legnagyobb példányszámú magyar napilapban jelenik meg, amely nem bulvárlap. A mondat maliciózus cinizmusra vall, amely bizonyos mértékben a balliberálisnak nevezett sajtóra jellemző, ha a kormánypártról mond bírálatot. A jobboldali sajtó ugyanis nyomdafestéket is próbára tevő jelzőkkel jelentkezik hasonló esetekben.

Hallottam főszerkesztő-helyettesük beszélgetését Bolgár Györggyel a Klubrádióban. Nagy Csaba tiszteletre méltó módon védte a mundér becsületét - nem túl sikeresen. Akik figyelik a híreket, tudhatták, hogy a főpolgármester úr a metrótémában sajtótájékoztatóra készül. Az Indexre eredeztető hír - ami kétségbe vonta az új metróvonal megépítésének lehetőségét - finoman szólva nem eléggé körbejárt. Ez a hírfelröppenés talán egy kommunikációs elővágásként is megítélhető, és közel sem adhat a későbbi információk tükrében olyan következtetésekre okot, amelyek szerzőjük cikkében megjelentek. Egy objektív lap csak kerek dolgokat közölhet.

Szeretnék egy javaslattal élni: amikor a négyes átadásra kerül (ami nem köthető csupán D. G. személyéhez), küldjék ki az avatóünnepségre S. G.-t helyszíni tudósítónak. Egyben adjanak neki mandátumot a magyar Mars-kolóniáról történő tudósításra is. Hátha összehoz mindkét eseményről egy objektív riportot vagy publicisztikát.

Tősér István

Miskolc

Forintra-fillérre

Olvasom, hogy "Váratlanul éles bírálattal" lépett fel a távhődíjban foglalt alapdíj emelkedése ellen Szanyi Tibor szocialista képviselő (Személyeskedő vita a távhő áráról március 19.).

A képviselő úr nem "váratlanul" vetette papírra "éles bírálatát", hanem választói megbízásából fordult a Budapesti Távhőszolgáltató Zrt. vezetőjéhez. Többekkel együtt magam is erre kértem januári első fogadóóráján, éppen ezért felháborodva olvastam Uhri László vezérigazgató kioktató, lekezelő válaszát, amelyben kifejti: "Felelős embertől meglepő, hogy tájékozódás nélkül alakítja ki véleményét". A következőket ajánlom igen nyomatékosan a vezérigazgató úr figyelmébe: 1. dr. Szanyi Tibor nem "tájékozódás nélkül" alakította ki véleményét, ha velünk, választóival együtt előbb górcső alá vette a távhőszámla csillagászati összegű tételeit, és felelős ember módjára csak ezután ragadott tollat. 2. Súlyos tévedés, hibás helyzetértékelés azt hinni, hogy egy országgyűlési képviselővel efféle hangnemben lehet levelezni. Miért? Mert ha Uhri László nem tudná, a törvényhozón keresztül személyesen a választópolgárokkal, vagyis a Budapesti Távhőszolgáltató Zrt. ügyfeleivel értekezett ilyen arrogánsan. (Ezt a stílust ügyféli minőségemben a leghatározottabban kikérem magamnak és visszautasítom.) 3. A Budapesti Távhőszolgáltató Zrt. - neve is tanúsítja - nem hatóság, hanem szolgáltató részvénytársaság, és mint ilyen, az ügyfelei által befizetett díjakból él. Magyarra fordítva: mi finanszírozzuk a céget, így mi tartjuk el mind a munkatársait, mind vezetőjét - gondolom, nincs okuk panaszra. Következésképpen joggal várhatjuk el, sőt követelhetjük meg, hogy országgyűlési képviselőnk útján emelt kifogásunkra a szolgáltató vállalat vezérigazgatójának csupán egyetlen udvarias kérdése legyen: Miben állhatok a rendelkezésükre, tisztelt hölgyeim és uraim?

Demokratikus jogállamban, az Európai Unió tagállamában ez így illik, így szokás. Uhri László tehát kizárólag szűk családi, baráti körben engedheti meg magának azt a hangnemet, amit választott törvényhozónkkal - vagyis velünk, vállalata ügyfeleivel - szemben használt. A zrt. első embere alighanem összetévesztette magát valamiféle hatósággal és hivatalos levélpapírján nem mást állított ki, mint egyrészt saját, másrészt cége szegénységi bizonyítványát.

Summa summarum: Szanyi Tibor szerintem fején találta a szöget: "eljött az idő, hogy a szolgáltatókat forint-fillére elszámoltassuk". A képviselő úrral együtt én is azt mondom: "egyáltalán nincs rendben, és ebben kérem az összes érintett segítségét is". Baloldali választóként persze elsősorban az MSZP-frakcióét.

Ladányi Katalin

műfordító, Budapest

Még mindig az úton

Sok szempontból figyelemreméltó az Osiris Kiadó főszerkesztőjének a tudományos könyvkiadás bajaival foglalkozó cikke (Az út vége, április 4.). Gyengíti azonban Gyurgyák János érvelését, hogy most sem tudta megállni, hogy egy jó nagyot bele ne rúgjon a Nemzeti Kulturális Alapba (NKA). Néhány mondatos kiszólásnak ugyan semmi köze sincs cikke témájához, viszont teljes mértékben hamis. És hát tudjuk, ha egy csepp szennyvíz kerül az ivóvízbe...

Állításával szemben, mely szerint "(...) a könyvszakma többet fizet be kulturális járulék formájában, mint amennyit visszakap" több kifogás is felmerül: 1. Semmi racionális indoka nincs annak, hogy az egyes járulékfizető területek a befizetésükkel azonos nagyságú támogatásban részesüljenek. Ennél értelmetlenebb és feleslegesebb rendszert nem tudnék elképzelni. 2. A különböző helyről származó befizetések funkciója, hogy lehetővé váljon a bevétellel nem nagyon rendelkező területek támogathatósága, így pl. a levéltáraké, a közművelődésé, a népművészeti programoké, stb. 3. De ha ezzel a panaszt tevő elvileg nem ért egyet - ami szíve joga -, akkor legalább a számokkal kössön átmeneti barátságot: 2005-ben a könyvek után befizetett járulék összege 307 millió forint volt, ugyanezen évben a könyvszakma támogatására az NKA kuratóriumai 807 millió forintot szavaztak meg. 2006-ban, mivel a Nagykönyv program kifutott, a támogatás 565 millió forint volt. És mindez a miniszteri keret nélkül.

Miről is beszélünk?

Harsányi László

az NKA elnöke

Rólunk

Gyakran állva olvasom a lapot a buszon, és lapozás közben szinte mindig kihullik a közepéből az az egy "különálló" lap", amely a 22 oldalas példányoknál fordul elő. Először úgy gondoltam, ez csak átmeneti megoldás, de már hónapok óta látom, hogy rendszert csinálnak ebből.

Vidák Tibor

Évtizedek óta előfizető vagyok. Az éves előfizetés február 1-jei lejárta előtt csupán annyit kértem - még januárban - az új terjesztőjüktől, hogy a nevemre szóló előfizetést írják át kft.-m nevére. Éves előfizetésemet annak ellenére újítottam meg, hogy szinte egész januárban nem kaptam a Népszabadságot. Reklamációmra csak a kiadó terjesztési osztályától kaptam választ: a MediaLog kártalanítani fog. Erre februártól naponta két újságot kapok. Először azt hittem, hogy így pótolják az elmaradt januári példányokat, de a kipostázott számlákból világossá vált számomra, hogy szó sincs kártalanításról - átírási kérelmemet megrendelésként regisztrálták. Mivel a MediaLoggal nem tudok zöldágra vergődni, ezúton szeretném a tudomásukra hozni: én csak egy Népszabadságra fizetek elő, ezért csak egy újságot kérek, valamint az eddigi számlák sztornírozását. Ha igénylik, akkor visszaküldöm a február 1-je óta felgyűlt kéretlen példányokat, hiszen semmit sem érek velük, mert mindkettőben ugyanaz olvasható. Természetesen, portósan!

Durkó Sándor László

A telefonügyeletre érkezett:

Mit keres Lévai Anikó a lapban? (T. E.: Lévai Anikó főztje, április 2.) Kit érdekel? Nem kell bulvárszárnyat nyitni a Népszabadságnak, melynek baloldali, konzervatív olvasótábora van.

Miért nem írt a Népszabadság a paksi atomerőmű kettes blokkjában történtekről? Miért egy jobboldali lap értesül erről hamarabb?