Sárika bácsi bálás szerelésben van, úgy fest, mint a madárijesztő az Óz, a csodák csodájából, kockás zakó, szalmakalap, térdén foltos csizmanadrág és az örökös katonai surranó. Sárika bácsi egy elektromos teafőzőt tart a kezében, az eredeti, alig zsíros dobozában, originál, alul repedt üvegkiöntővel. Hogy ezt ajándékba hozta.

Kifordított nászajándék. Visszája stafírung.

Sárika bácsi egészen távolról indít, hogy a leépítés az oka az egésznek, hogy ők ilyen magas hivatalt kénytelenek viselni a Sárikával, mint az Ady Endre Művelődési Ház igazgatása, ami hatalmas felelősség, minden héten van két bála, cipővásár és újabban hetente bazár is, szobamérleg alkalmi vétel, mosópor egyenesen a szeghalmi vegyigyárból, első kézből lopva, és a hónap végén lesz szalonnasütés is, ha szalonnát mindenki hoz magának. De hiába, mindez smafu! Olyan hodály ez a művház, hogy lehetetlen befűteni, a villanyt már kétszer ki akarták kötni, ezért kénytelenek voltak a Sárikával projektbe kezdeni, mert ez így nem mehetett tovább, projektes idők járnak, ezért szombat esténként letakarják a maradék bálát egy pozdorjalemezzel, és az a színpad, mert a régi, az igazi beszakadt két helyen, és fenyegetően recseg. Szóval van új pódium, és ő meg a neje még vetkőzősrudat is csináltak, seprűnyél, igaz, de kályhaezüsttel alaposan le van fújva, és remekül lehet mellette vetkőzni.

Röstelkedik az öreg, hogy igen, tudja ő, annak idején népi tánc, meg sakkszakkör, most meg épp egy fals dalárda, meg csak a bála mindig, és igazán, lehet hogy nem való ez a kultúrba, de haladni kell a korral, és a Szabó Jucika, mióta kitették a Barneválból, többször is felhozta, hogy jó nő ő még, és az idomaira a Ménes utcából seregnyien kíváncsiak. Egy szó mint száz, szombat este sztriptíz van. Igen, az, a kultúrban, egye meg a fene. Ingatom a fejem, de mit is mondhatnék, Sárika bácsi, én nem fogok vetkőzni magának, már meg ne haragudjon. Nem is azért jött ő, csipszes sójuk van már. A csipszes azt jelenti, hogy férfiak vetkőznek, nem nők, gyér az érdeklődés, nem tolonganak.

Sárika bácsi kér egy fröccsöt, már ha volna szóda, mert bor biztosan akad, annál azért tisztességesebb családból származom. Aztán mondja is, miután egy húzásra lerántja a fröccsöt, hogy a helyzet az, hogy Sárika féltékeny lett az egyik sztriptízes szombaton, pedig ő igazán nem bámulta a Szabó Jucikát, az anyja életére, még ha volna is rajta mit nézni, de ő éppen hogy nem, ő nagyon is megtartóztatta magát, alig-alig pillantott oda, Sárika mégis felkapta a vizet, és addig nem akar megbékülni, míg ő feleségül nem veszi. Igen, negyven éve együtt vannak, és nem házasok, mert ők egy modern pár, tudjam meg, mármint voltak, egészen az új projektig, mert most mégis muszáj elvenni a Sárikát, addig nem enged. Tehát, lakodalom lesz. Meghívó nincs, a vendéglőben tartják, hol a fenében lenne másutt, szombaton, és az a helyzet, hogy kicsit kínos, de nekem, mert engem annyira szeret, megmondja, hogy a végén kihozzák majd a számlát. Mindenkinek. A cechet. Mert nekik egy vasuk sincs, csak a szerelem, meg a nagy akarás a házasságra, hiszen a sztriptízt kénytelenek csinálni, különben be lehetne zárni a boltot, egyszóval ne lepődjek majd meg, ha a Jancsika kihozza a végén a blokkot. Úgy igyak, egyek, hogy én fizetem, de ő azért, a szeretete jeléül, hozott nekem némi stafírungot, hogy a kedvem kiteljen.