A konzervatív agytröszt által az amerikai-orosz kapcsolatok jövőjéről rendezett szimpóziumon Andrew Kuchins a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) vezető Oroszország-szakértője azt mondta, nincs szó új hidegháborúról – ám a régi egyes motívumai még mindig jelen vannak.

A fő különbség Kuchins szerint az, hogy míg a Szovjetunió GDP-je 1980-ban nagyjából az USA nemzeti össztermékének felét tette ki, addig Oroszországé 2006-ban mintegy 1700 milliárd dollár volt – szemben az USA 13000 milliárdjával. Vagyis Oroszország a Szovjetunióval ellentétben már nem globális, csupán regionális hatalom, nem az Egyesült Államokkal való általános szembenállásban és egyensúlykeresésben fogalmazza meg önmagát, hanem a volt szovjetköztársaságokban, illetve Kelet- és Közép-Európában próbálja meg érvényesíteni saját érdekeit.

A felszólalók abban is egyetértettek, hogy Vlagyimir Putyin Oroszországa az emberi jogok és a szólásszabadság korlátozott érvényesülése ellenére sem azonos a Szovjetunióval. Érdekeit immár nem annyira katonai, mint gazdasági erejével érvényesíti, s az orosz sajtóban, illetve Putyin beszédeiben a „verseny” az egyik legtöbbször visszatérő kulcsszó. Steedman Hinckley a Nemzeti Hírszerzési Tanács Oroszországgal foglalkozó vezető munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy 2008-ban mindkét országban változni fog a vezetés (bár Putyin végleges leköszönése még távolról sem biztos), és a kétoldalú viszony is átalakulóban van. Oroszországban egyfajta nemzeti újjáéledés bontakozik ki, ami a számukra kedvező nemzetközi politikai és gazdasági helyzettel párosul. Amerika feladata ezzel kapcsolatban az, hogy Oroszországot nem XIX. vagy XX. századi, hanem egy új, modern világban való konstruktív részvételben tegye érdekeltté.

A Georgetown Egyetem Oroszország programját vezető Angela Stent szerint Washington és Moszkva se nem szövetségesek, se nem ellenségek, hanem a saját érdekeik alapján, egyes kérdésekben szelektíven partnerek, illetve versenytársak. Oroszország például szeretné visszaszorítani az amerikai befolyást Közép-Ázsiában, Ukrajnában és Grúziában, s nem tetszenek neki a területét elkerülő, az amerikaiak által is támogatott energiahordozó-vezetékek. Stent szerint az Oroszországhoz való viszony kérdésében új törésvonal alakul ki az Európai Unió régebbi és újabb tagjai között: az előbbiek bíznak abban, hogy az oroszok valamilyen módon előbb-utóbb integrálhatók lesznek Európába, az utóbbiak nem hiszik, hogy Oroszország európai ország lenne.

A Heritage Alapítvány vezető szakértője, Ariel Cohen arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai liberálisok el akarnak térni az Oroszországgal kapcsolatban eddig folytatott „reálpolitikától”, és ha megnyerik az elnökválasztást, ismét az emberi jogok és a szomszédsági kapcsolatok kérdései fognak dominálni. A gázvezetékek ügyében azt mondta, Magyarország részese a Nabucco kisiklatására irányuló tervnek, amely megkérdőjelezi a Kaszpi tenger alatti vezeték Washington által támogatott elképzelését.

Az utóbbi hetek fejleményei nem hagynak kétséget afelől, hogy az Egyesült Államok stratégiai kérdésként kezeli a közép-ázsiai gáz kijuttatását az európai piacra. Mint arról beszámoltunk, a héten egy másik konferencia is volt Washingtonban, amelyen a térségünkben növekvő orosz befolyásról szólva magyar hivatalos személyek és politikusok lefizetésével vádolták meg a Gazpromot, illetve más, orosz érdekeltségű energetikai cégeket. Roman Kupchinsky a Szabad Európa Rádió szervezett bűnözéssel, korrupcióval és terrorizmussal foglalkozó hírlevelének szerkesztője azonban ismételt megkeresésünkre, azóta sem konkretizálta, kikről beszélt, illetve milyen forrásokra támaszkodva állította, hogy „szervezett bűnözés jövője a Kreml és a Közép-Európában megtelepedett orosz energiacégek közötti kapcsolatrendszer”. A Heritage Alapítvány konferenciája ezen a téren is jóval visszafogottabb volt – igaz, a felszólalók közül és a közönség soraiból is hiányoztak a hagyományosan oroszellenes lengyel személyiségek. Ezzel együtt nem lehet nem észrevenni, hogy a gázvezeték ügye napi téma lett Washingtonban, s aligha véletlen, hogy az elmúlt hetekben a Fidesz is ezt állította a Gyurcsány-kormánnyal szembeni kampánya középpontjába. Az USA stratégiai érdekként kezeli a közép-ázsiai gázmezők kiaknázását, és 2001 óta ez az első alkalom, hogy nem csupán a terrorizmus elleni harc szempontjából mérlegeli, ki számít megbízható szövetségesének.(washingtoni tudósítónktól)

A Magyar Nemzet meg nem nevezett titkosszolgálati szakértőkre hivatkozva pénteki számában azt állítja: a Katonai Biztonsági Hivatal vidéken és a fővárosban több „bástyát” (orosz–magyar baráti társaságoknak, szakmai kluboknak álcázott kisegítő információszerző központot) azonosított. A lap szerint „ezek az orosz csoportok igyekeznek felvenni a kapcsolatot a hazai nemzetbiztonsági szolgálatoknál meglévő vagy onnan már leszerelt régi kapcsolataikkal, más gazdasági, értelmiségi körökkel, valamint a sajtóbeliekkel”. A Nemzetbiztonsági Iroda illetékese lapunknak azt mondta: a Nemzetbiztonsági Hivatalnak nincsenek információi orosz titkosszolgálatokhoz köthető „bástyákról”. Simicskó István, a nemzetbiztonsági bizottság KDNP-s elnöke a bizottság összehívását kezdeményezi az ügyben. (Munkatársunktól)