Itália: veszedelmes szépség
Érthető, ha a Bayern köreiben a jövő heti visszavágó előtt azt hangoztatják: "Mikor, ha nem most?" A német együttes ugyanis még soha nem ejtette ki a Milant, de ezúttal továbbjutásra áll, jóllehet a San Siróban egy órán át képtelen volt felvenni a vörös-feketék szenzációs ritmusát, és csupán asszisztált a házigazdáknak az elsöprő tempó közben is okos és finom adogatássorozatához. Ugyanez történt Rómában a Manchester Uniteddal, amely Scholes kiállítása előtt is csak igyekezett követni a vendéglátók lendületes kombinációit, ám - nagyrészt a dominanciát a kapu előtt ki nem teljesítő bordó-sárgák "jóvoltából" - komoly reményekkel várhatja a második mérkőzést. Azt azért meg kell jegyezni, hogy a Bayern két gólt kapott "ajándékba" a különösebb próbára egyébként nem tett, olykor mégis érthetetlenül zavart milánói védelemtől, míg a Manchester ragyogó támadással és extraklasszis befejezéssel egalizált 1-1-re. Ebben az akcióban benne volt a rómaiak védekezését a félvonalnál megbontó Cristiano Ronaldo nagyszerű elindulása és príma passza Solskjaerhoz, valamint Rooney csellel egyenértékű, pompás átvétele és az akcióhoz méltó utolsó - pontosabban, még véletlenül sem utolsó! - érintése. De benne volt az is, hogy a virtuózok közé aligha sorolható Solskjaer abban az ütemben és úgy játszotta meg a labdát, amikor és ahogyan azt kellett. Így futballoznak jobb helyeken a "gyengébbek", miközben nálunk Waltner Sebők-mezzel, Tököli meg azzal rí ki, hogy dühödten cserét kér, miként az az amatőröknek az Árpád híd lábánál zajló tornáin (vagy még ott sem) szokás...
Habár ne tegyünk összehasonlításokat; már azzal is hibát követtem el, hogy arról a futballról egyáltalán eszembe jutott ez a másik.
Ám van, ami itthon is megfelel a követelményeknek, az pedig a BL televíziós tálalása. A "piacvezető" Hajdú B. eddig is felnőtt a nem kis feladathoz a kereskedelmi csatornán, s immár csatlakozott hozzá a közszolgálati adón az Egri, Bozsik kettős. A riporter nem akar az előtérbe tolakodni, de miközben a szakértést meghagyja a kommentátornak, rendre jól kérdez, Bozsik pedig szerényen, de nem szerény rátermettséggel válaszol. Nagy dolog ez olyan korban, amelyben egy társaságban ("kikérjük magunknak!" felkiáltással) leveszik a hangot a vízilabda-vb közvetései alatt...
A BL-t tekintve, ha másképp nem, a mikrofonnál legalább időnként "ott vagyunk".
