Mint azt a HavariaPress jelentette, a somogyi exrendőr benzinkutat rabolt, ám ezen tevékenysége során elkövetett bizonyos hibákat, amelyek a lebukásához vezettek. Ez anynyit jelent, hogy az egykori pandúr a hülyeség minősített esetét követte el, mivel a benzinkút kirablása előtt odaadta a benzinkutasnak kocsija slusszkulcsát.

- Tele kérem! - mondta a kutasnak, hanyag mozdulattal markába nyomva a kulcsokat, majd bement a pénztárhoz, és fegyvernek látszó fegyverrel a bevétel átadására kényszerítette a pénztárost.

Innentől a dolgok tragikomikus fordulatot vettek, mivel a kulcs a kutasnál volt, a bevétel viszont a rablónál, aki gyalog menekült.

Kíváncsi vagyok, milyen gondolatok foroghattak a fejében. Ennyire bízott abban, hogy a többi rendőr is hozzá hasonló értelmi képességekkel rendelkezik? Elfelejtette, hogy kocsival ment? Bízott abban, hogy azonosító szám nélkül képtelenség őt azonosítani, mert az utóbbi időben csak azt hallotta és látta, hogy akin nincs ilyen, az bármilyen bűncselekményt elkövethet, akár a kamerák előtt is, következmények nélkül?

Nem hiszem, hogy valaha is megtudjuk, mi vette rá ezek után otthona felkeresésére, de - mivel gyalog ment - ott már a rendőrség várta -, viszont autóval. Megnézték a rendszámot, bediktálták a telefonba, bentről megkapták a címet, odahajtottak, leültek a lépcsőre, a rabló pedig jött. Mondták neki, hogy kezeket fel!

Ebből is látszik, hogy milyen veszélyesek az általánosítások.

Mert van ugye egy tényleg, khm, csekély értelmű exrendvédelmi dolgozónk, de ott vannak a többiek, akik viszont elkapták, tehát van ilyen rendőr is, meg olyan is.

És akkor ugye, a teammunka jelentősége!

A rabló egyedül volt, az őt elfogó rendőrök pedig többen, ilyeténképpen náluk a legokosabb vitte magával a csoportot, míg a tankoló a saját hülyeségére hagyatkozhatott csupán. Menekült egyedül, izzadt kezével néha megtapogatta zsebében a gyűrött tízezreseket, és abban bízott, hogy mostantól megváltozik az élete.

Megváltozott.