A nemzetközi értelemben is egyedülálló ötlet képviseletét Szili Katalin és Hegyi Gyula szocialista képviselők vállalták fel "hivatalosan". Indítványukra 2002 őszén tárgyalt az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága az új biztos felállításának lehetőségéről, de az ügy "elakadt", majd felelőst keresve mutogattak egymásra a parlamenti patkó legerősebb pártjai. Jávor Benedek írásából kiolvasható, hogy a Védegylet alkalmazkodik az ország jelen helyzetéhez, és nem egy teljesen új, felettébb költséges országgyűlési biztosi pozícióban gondolkodik. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettesét "címkéznék át", jogkörének megreformálásával egyidejűleg, és mivel a még meg sem született honfitársaink nem tudnak hozzászólni a témához, helyettük és nevükben a Védegylet öltözött a "törvényes képviselő" talárjába, várva az új ombudsman hivatalba lépését.

A jövő nemzedékek biztosa "Lenkovics után" léphet színre. Azért fontos a jelenlegi országgyűlési biztos - április 21-től alkotmánybíró! - nevét említeni akkor, ha idén valóban korszakhatárhoz érkezik ez az intézmény, mert a környezetvédelemben aktív civil szerveződések közül sokan látják úgy, hogy az új évezred első éveiben az általános ombudsman nem lépett föl elég erélyesen hazánk ökológiai adottságainak védelmében. Szerintem viszont Lenkovics Barnabás úgy járt el, ahogy ez az ő helyzetében elvárható volt: figyelemmel a 28/1994-es alkotmánybírósági határozatra, amelynek indokolása rögzíti: "A környezethez való jog sajátossága abban áll, hogy alanya valójában az emberiség és a természet lehetne. Ezt a problémát szemléletesen jelzik mindazok a törekvések, amelyek a természetnek, vagy képviseletében az állatoknak, növényeknek stb. jogokat kívánnak adni, vagy a meg nem született generációk jogairól beszélnek. E képes beszéd és az ilyen jogi konstrukciók azonban nem szükségesek ahhoz, hogy a természettel vagy a jelen és jövendő emberiséggel szembeni jogi kötelességek megállapíthatók legyenek." A határozat előadóbírája Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke volt.

Ahogyan az AB sem tartotta szükségesnek, hogy ebben a határozatában a jövendő emberiséggel szembeni jogi kötelességek megállapítása mellett a meg nem született generációk jogairól beszéljen, az országgyűlési biztosok hivatala sem! Lenkovics Barnabás több alkalommal hangsúlyozta, hogy ő és általános helyettese minden olyan panaszt ki tud vizsgálni a hatályos joganyag alapján, amelyben valahogyan érintett a jövő nemzedéke. E helyütt nem szabad megfeledkezni arról, hogy 1995-től napjainkig az összes érdekelt országgyűlési biztos úgy alkalmazta a környezetvédelmi normákat, hogy rendre belebotlott valami joghézagba. A hazai környezetvédelmi joganyag hiányosságain az alkotmánybírósági jogértelmezések sem segítettek sokat.

Ha lesz egyszer az utánunk következő generációknak ombudsmanja, annak ugyanazzal a problémával kell szembenéznie, mint a távozó biztosoknak: az alkotmány hiányosan szabályozza a környezethez való jogot, és leginkább az egészséges környezethez való joggal definiálja azt. A új ombudsman sem tehet majd egyebet, mint a rendelkezésére álló alaptörvény alapján vizsgálja a panaszokat, és megpróbál összefüggést találni az új nemzedékek egészsége és a környezet terhelése, szenynyezése, károsítása között. Aki erre vállalkozik majd, minden bizonnyal elolvasta Majtényi László 1992-ben megjelent Ombudsman - állampolgári jogok biztosa című munkáját, melyben az 1995 és 2001 között adatvédelmi biztosként működött szerző ezt írja: "A környezetvédelmi biztos hivatalának létrehozása nem evidencia. Ennek szükségességéről mind a társadalmat, mind a parlamentet meg kell győzni." Majtényi már tizenöt évvel ezelőtt utalt rá, hogy az országgyűlési biztos általános helyettesének kellene a társadalom környezetvédelmi érdekeit érvényre juttatni. Mivel Magyarországon a törvényhozásba még sohasem jutott be önálló "zöldpárt", a Védegylet most - Majtényi László könyvéről lerázva a port - arra vállalkozik, hogy meggyőzze a parlamentet az ügy fontosságáról. Biztosan nagyobb feladat lenne leküzdeni a társadalom - a jövő nemzedékek nemzőinek! - érdektelenségét, és belevágni akár egy választási kampányba!

A Védegylet kezdeményezése nekem tetszik. Különösen azért, mert például a természeti környezet, az élőlények védelme iránt az utánunk jövő generációk minden bizonnyal sokkal fogékonyabbak lesznek. Feltéve persze, hogy az ő ombudsmanjuk eleve fogékony erre, ha másért nem, hát azért, mert belülről fogja feszíteni az a kényszer, hogy bolhányi jogkörében hatalmas tüdő növekedjék, és a köhintésére mindenki odafigyeljen - végre!

A szerző állatvédelmi jogász