Szinte minden hozzászóló politikai ízlése szerint válogatott a Guevaráról szóló művek közül. Önmagukat történésznek nevező személyek meg sem kísérelték forrásaik kritikai vizsgálatát és a Che-mítosz megfejtését. Az egyik fiatal ifjúsági vezető, aki történelem szakos hallgatóként mutatkozott be, az argentin fiatalok egy részének szlogenjét idézte végkövetkeztetésként: "Che-pólót hordok, de hogy miért, azt nem tudom." (Loppert Dániel: Che pólót - de hogy miért?, március 21.) Ezek szerint, II. János Pál sem tudta, hogy miért koszorúzta meg Che mauzóleumát kubai látogatása idején. Egy másik fiatal egyetemi hallgató szerint Che egyetlen demokratának sem lehet idolja, mert tömeggyilkosságok résztvevője volt, mert bolíviai őserdei harca a Zempléni-hegységben való harcra biztatja az álmodozó magyar fiatalokat (Pető Péter: A baloldal Cheje, március 3.). Úgy látszik, nem tudja, hogy Che egyetlen demokratikus országban, egyetlen demokratikusan megválasztott kormány ellen sem fogott fegyvert. Ha legalább beleolvasott volna Che bolíviai naplójába, amelyet írója nem a nyilvánosságnak szánt, akkor rájöhetett volna, hogy ennek az írásnak szerzője nem lehetett tömeggyilkos.

A széles körűvé terebélyesedett vita sajnos a pártok közötti politikai küzdelem részévé vált, s hangnemében annak színvonalára süllyedt. Megjegyzem, a magyar politikai elit a rendszerváltás előtt sem tartotta kívánatosnak Che mélyebb megismertetését (a bolív napló magyar fordítását bezúzták, a megmaradt példányokat belső kiadványként, a KB-tagok között terjesztették), a rendszerváltás után pedig még kevésbé.

Vajon miért találta meg Che Guevara milliók szívéhez az utat? Szerintem azért mert tudatosan, rendíthetetlenül és szüntelenül küzdött a társadalom jobbá és emberibbé tételéért, s olyan örök emberi értékeket képviselt, mint becsület, igazságosság és hűség. Határtalanul hitt abban, hogy ami ma lehetetlennek látszik, holnap megvalósítható lesz. A latin-amerikai nincstelenek úgy emlékeznek rá, hogy Krisztus példáját követve életét áldozta életük jobbra fordulásáért. Ezért van kifüggesztve a szegények viskóiban Krisztus képe mellé Guevaráé. Ezért választotta az a kis bolíviai település, ahol Chet meggyilkolták, védőszentjének Szent Ernestót. Che azt vallotta, hogy az igazi forradalmárt a szeretet vezérli, hatalmas emberségre és igazságérzetre van szükség ahhoz, hogy el lehessen kerülni a dogmatizmust, az eltávolodást az egyszerű emberektől.

Kubában töltött éveim alatt mint tolmács s beszélgető partner úgy ismertem meg Che Guevarát, mint aki nehezen viselte a protokollt, a felszínességet és a léhaságot. Polgárpukkasztó is tudott lenni. Miközben szeretett közösségben dolgozni, alapvetőnek tartotta az egyéniség szerepét a társadalmi folyamatokban. Nem érdekelte a hatalom, megvetette a pénz utáni hajszát. Gyermekeinek hátrahagyott levelében többek között azt írja: "Mindenekelőtt legyetek mindig képesek arra, hogy a világ bármely részén bárki ellen elkövetett bármilyen igazságtalanságot a legmélyebben átérezzétek. Ez a forradalmár legszebb tulajdonsága."

Che Guvara nem volt tömeggyilkos. A bolíviai, de már a kubai Sierrában vezetett naplójából is kiderül, hogy a foglyul ejtett katonákat hadifogolynak tekintette. Nem engedte, hogy bántalmazzák, s még kevésbé, hogy megöljék őket. Elítélte a terrorizmust is. A forradalom győzelme után rövid ideig valóban a Cabana erőd parancsnoka volt, ahol összegyűjtötték a diktatúra pribékjeit, akiknek a kezéhez vér tapadt. Az ellenük folytatott per a nagy nyilvánosság előtt zajlott védőügyvédek közreműködésével. Herbert Matthews, a The New York Times tudósítója annak idején megírta, hogy egyetlen megalapozatlan vádat és ítéletet sem talált az iratokban. Guevara nem vett részt az elítéltek kivégzésében, s kényesen vigyázott a törvényesség betartására. Alkalmam volt látogatást tenni abban a táborban, amely egyesek szerint gulágként működött, Guevara kezdeményezésére. A tábor rövid ideig tartó kísérlet volt azok számára, akik súlyos károkat okoztak munkahelyükön, és szabadon dönthettek: vagy elbocsátják őket állásukból, vagy bizonyos időt fizikai munkát végezve eltöltenek a táborban. Ez utóbbi esetben visszanyerhették korábbi, akár magas beosztásukat is.

Ebben az évben emlékezik majd a világ Che brutális meggyilkolásának 40. évfordulójáról. Remélem, hogy a vita akkor nyugodtabb körülmények között, tárgyilagosabban és szakszerűbben zajlik majd le.

Tapasztalataim alapján mélységesen egyetértek Jean-Paul Sartre-ral, aki Guevarát korunk egyik "legteljesebb személyiségének" nevezte. Che írásai persze nem szentírások. Több állítása, következtetése megkérdőjelezhető. De szellemisége mai is érvényes, időszerű és vállalható. 1960-ban, amikor Che rövid látogatást tett Budapesten, a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló okmány aláírása után egyetlen kívánsága volt: találkozni a magyar fiatalokkal. Ma sem kell félteni tőle a magyar fiatalságot! Viszont tudomásul kell venni, hogy mindaddig, amíg el nem tűnik a nyomor, az egyenlőtlenség és a társadalmi igazságtalanság, Che szelleme láthatatlanul is köztünk van.

A szerző latin-amerikanista, ny. nagykövet