Az SZDSZ még az ősszel törvényt akar arról, hogy többszereplős legyen a hazai egészségbiztosítási rendszer, azaz, hogy jövő januártól megnyíljon az út a magánpénztárak előtt. Az MSZP szerint viszont ilyen fajsúlyú kérdésben nem volna okos dolog kapkodni. A helyzet akkor vált kormányválsággyanússá, amikor Kóka János újdonsült liberális pártelnök (az SZDSZ ügyvivői testületével a háta mögött) kijelentette: számukra csak ez a verzió elfogadható, a halogatással, netalántán az elutasítással a közös kormányzás folytatása a tét. Az egészségügyi bizottság szocialista alelnöke nem habozott a válasszal: "Nem szeretjük az ultimátumokat", különben is, az igazi tét az állampolgárok egészségügyi ellátásának biztonsága. Hiába kéri Kóka mind harcosabban az MSZP-frakció szignóját a liberális tb-ötletre, a baloldal szerint az, mai állapotában, nem több, mint általánosságban mozgó, a magyar viszonyokra kidolgozatlan elmélet. Hiányoznak belőle alapvető részletek, legfőképp a garanciák. Például, hogy hány magánbiztosítót szeretne pontosan az SZDSZ - egy nagyot, vagy több kicsit? Mi lesz, ha egy magánbiztosító csődbe megy? Milyen mozgásterük lesz e cégeknek abban, hogy meghatározzák a mindenkinek járó alapszolgáltatások körét? Hogyan választható orvos? A szocialisták ezért úgy érvelnek - jórészt a színfalak mögött -, hogy politikai öngyilkosság volna, ha most sebbel-lobbal elköteleződnének a több-biztosítós modell mellett. (Gondoljunk csak bele: ha ez a rendszer is hasonló hibaszázalékkal indul be, mint az ágazat eddigi változtatásai, akkor a csetlés-botlások ez esetben súlyos milliárdokba, akár emberéletekbe is kerülhetnek.) A liberális koncepció támogatását ugyanakkor az MSZP sem zárja ki élből, csak éppen jelenleg nem világos számukra, hogy pontosan mire is kellene igent mondaniuk.

Mindeközben vitatkozgathatunk arról, hogy Kóka vajon csak bizonyítani akarja-e politikusi szuverenitását és a szabad demokrata álláspont harcos képviseletét - vagy valóban kilépnek a koalícióból, ha úgy alakul. Meg arról is, hogy az MSZP valóban félti-e a kispénzűek egészségét, vagy egyszerűen csak egy újabb (vélhetően bukdácsolós) reformszériától ódzkodik. A legnagyobb ellenzéki párt persze ilyenkor rátesz egy lapáttal, s az állampárti diktatúrát idéző lépésnek tartja, ha az új SZDSZ-elnök a búcsúzó miniszter társaságában elmegy a minisztériumba, majd arra a merész következtetésre jut, hogy Kóka üzletelése sejlik föl a több-biztosítói modell sürgetése mögött.

Áll a bál. Hogy mekkora a felfordulás, csak találgatni lehet. A kormány jelenleg egészségügyi miniszter nélkül működik, az egészségügyi rendszer pedig úgy-ahogy, de semmiképp nem valódi biztosítási alapon. Ma még ott tartunk, hogy százezrek döbbennek meg, amikor a rendelőben figyelmeztetik őket, hogy az év végén lejár a türelmi idő - tb-t is fizetniük kell, ha orvoshoz mennek.

Igaz, a tévészerelőnek szó nélkül perkálják le a kiszállási díjat.