Most ez történt, úgyhogy – bár nyilván tesznek a gratulációmra – én örömmel üdvözlöm a UPC illetékeseinek döntését, amellyel megváltoztatták egy korábbi, ostoba húzásukat, és néhány nap után visszahelyezték budapesti előfizetőik alapcsomagjába a komoly-, jazz- és világzenei, valamint opera- és balettelőadásokat sugárzó francia MEZZO televíziós csatorna adását. 

A gratuláció annak is szól, hogy – mint a korábbi döntés megváltoztatását hírül adó sajtóközleményükben írják – elismerik: hibáztak, amikor korábban úgy döntöttek, hogy a MEZZO továbbítását megszüntetik kínálatukban. Mi több, azt is elismerik, hogy – bár úgymond tudományos alapossággal végzett nézői felmérések és a cég rendelkezésére álló egyéb statisztikai adatok tanulmányozása alapján döntöttek a MEZZO sugárzásának megszüntetése mellett – , utóbb – a közvetlen előfizetői és társadalmi visszajelzések alapján – be kellett látniuk: a vizsgálati adatok nem nyújtottak kellő támpontot, így a döntés nem lehetett kellően megfontolt, ezért azt felül kellett vizsgálni.

A UPC közleményében végül elnézést kér nézőitől, akik néhány napig – a hibás döntés okán – nem láthatták a MEZZO műsorát.

Úgy gondolom, kell hozzá bölcsesség és bátorság is, hogy egy behemót belássa: tévedett, és idejekorán korrigálja lépését.

Sejtem, hogy a UPC válságmenedzserei úgy gondolják, visszakozásukkal azt az üzenetet juttatják célba: fontos számukra fogyasztóik véleménye. Számomra azonban van ennél fontosabb üzenete is a történteknek: ez pedig az, hogy nagyon is van értelme a civil kezdeményezéseknek. És el lehet érni, hogy ezeket ne csak a vasárnapi beszédekben, párt- és vállalati programokban, PR-anyagokban vegyék komolyan az illetékesek – a politikai és gazdasági hatalom birtokosai.

Nincsenek kétségeim ugyanis, hogy ha a MEZZO –  és a jó ideje lenézett „magas kultúra” – kedvelői nem szervezték volna meg magukat, nem indítottak volna értelmes érvekkel alátámasztott társadalmi vitát a többi között a NOL blogterében is, és ezzel nem helyezték volna látványos és nyilvános nyomás alá, a UPC nem változtatta volna meg elhibázott döntését. Úgy viselkedett volna, mint a szolgáltatók többsége, amikor egy, vagy csupán néhány elégedetlen fogyasztóval kerül érdekkonfliktusba: visszaélt volna erőfölényével és eszébe nem jutott volna, hogy érdemben orvosolja az ügyfél jogos panaszát.

A UPC így szerintem hálával tartozik okos ügyfeleinek, akik képesek voltak rábírni: használja az eszét.

Nincsenek kétségeim ugyanakkor azzal kapcsolatban sem, hogy a civil „győzelem” ez esetben egyáltalán nem független a sértettek társadalmi helyzetétől, és nyomásgyakorló képességétől. Úgyhogy győzelmük felelősségükről is szól: akkor is a színre kell lépniük, ha más, önvédelmük megszervezésére kevésbé képes csoportoknak kell segíteniük. 

Kellemes húsvéti MEZZO-zást kívánok mindenkinek, beleértve magamat is (aki nem vagyok UPC-ügyfél).