Egy tréner alanyi jogon lelkendezhet vagy bosszankodhat, ám ha magyar kispadon ül, akkor a jelzőkkel - a hazai labdarúgás pillanatnyi helyzetében - illene visszafogottan bánnia. Gellei nagy hevületében a szenzációs kifejezést használta, amikor együttese első félidei produkcióját méltatta. Nyilván azért nem használta a frenetikus, esetleg a szédületes, vagy a lenyűgöző jelzőt, mert a szünetben történetesen a Vasas vezetett 2-0-ra…

Ennél sokkal érdekesebb a mérkőzésszámra történő hivatkozás. Mint megtudtuk, a nyár óta huszonöt tétmeccs van a fiúk lábában, ebből az idén – a mindössze 112 napos téli szünet után – már hat. Rémlik, mintha a napokban szörnyülködött volna Arsene Wenger, az Arsenal edzője, hogy a tizenkilenc éves Fabregas ebben az idényben 46 fellépésnél tart, de muszáj játszania, mert ő a csapat esze. (Mellesleg Hleb és Gilberto Silva is túl van a negyvenen, hozzájuk képest a kapus Lehmann 37-tel, a középpályás Rosicky 33-mal szégyenkezik.)

Belátom, igazságosabb lenne, ha ugyancsak másodosztályú külföldi csapat idénybeli mérkőzésszámát hasonlítanánk az FTC-éhez, vegyük hát az angol Plymouth FC-t. A magyar futballistákat is soraiban tudó gárda momentán 46 meccset számlál. (Azért csupán ennyit, mert a Liga Kupából már augusztusban sikerült kiesnie, igaz, az FA Kupától csak az ötödik körben búcsúzott, miután kikapott az élvonalbeli Watfordtól.) A 46 ugyebár pontosan huszoneggyel több, mint a 25, és akkor szóba sem hoztam, hogy a Plymouth végigfutballozta a telet, és még csak nem is a Vecsés meg a Makó ellen...

Gondolom, zokszó nélkül. Nincs is ebben szenzáció.

J. J.