Miközben az esélyegyenlőség lózungjait a pártok szívesen tűzik fel zászlajukra, a mostani eset is rámutat arra, hogy sok jogalkotó számára ez a fogalom csak a retorika szintjén létezik vagy ott sem. A 2003. évi CXXV. törvény egyértelműen rendelkezett a Köztársasági Esélyegyenlőségi Program elkészítéséről. A törvény elfogadása előtti vita során már akkor is nyilvánvalóvá vált, hogy jogi fogalomként a diszkrimináció tilalma sokkal érthetőbb volt - főleg a jogi végzettségű országgyűlési képviselők számára -, mint az az esélyegyenlőség, ami mást és mást jelent a gyermekét egyedül nevelő szülőnek, a romának, az ötven éven felüli munkavállalónak vagy a fogyatékos embernek. Annak idején még az is felvetődött, hogy a törvény tartalmazzon-e egyáltalán rendelkezéseket az esélyegyenlőségről.

Az Európai Unióban az egyenlő bánásmód elve és az esélyegyenlőségi politika azért fonódott össze egyre szorosabban, mert felismerték: hiába a jogi intézkedések sora, a diszkrimináció nem csökken. Önmagában a diszkrimináció tilalma nem elég ahhoz, hogy a hátrányos megkülönböztetést kiváltó attitűdök és előítéletek gyengüljenek. A tilalmon túl konkrét lépéseket kell tenni a hátrányos helyzetű személyek tényleges egyenjogúsítása érdekében, és ehhez állami programra van szükség. Hazánkban a 2003-ban elfogadott törvény szerint a Köztársasági Esélyegyenlőségi Programnak tartalmaznia kellett volna a társadalmi szemlélet - az előítéletek - megváltoztatásához szükséges intézkedéseket, és feladata lett volna az is, hogy minél szélesebb körben hívja fel a figyelmet a jogsértésekkel szembeni fellépés lehetőségeire. Bármelyik ember követhet el ugyanis diszkriminációt anélkül, hogy tisztában lenne ezzel, és sokakat ér úgy diszkrimináció, hogy jogaik sérelmét nem teszik szóvá.

A tiltás és az előítéletek elleni harc kölcsönösen erősítette volna egymást, mert a 2005-től működő Egyenlő Bánásmód Hatóság által kiszabott bírság is (amelynek összege 50 ezer forinttól hatmillió forintig terjedhet) a Köztársasági Esélyegyenlőségi Program költségvetési előirányzatát illette volna meg. Vagyis a hatóság érdekelve lett volna abban, hogy a diszkrimináció elkövetőjére minél nagyobb bírságot szabjon ki, és ezen kívül - jól követhetően - külön költségvetési soron jelenjék meg az esélyegyenlőség programjának finanszírozása. Egy bírság társadalmi hasznosulásának egyik jól bevált intézménye az ORTT Műsorszolgáltatási Alapja. Ide folyik be a médiahatóság által kiszabott bírság és kötbér, amit aztán közszolgálati műsorok készítésére fordítanak.

A 2003. évi CXXV. törvényben megalkotni rendelt Köztársasági Esélyegyenlőségi Program ráadásul már az előkészítése alatt is a nyilvánosságot szolgálta volna, mert a kormánynak egyeztetnie kellett volna a társadalmi és érdekképviseleti szervezetekkel, valamint a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel, mielőtt a szöveget az Országgyűlés elé terjeszti. Az Országgyűlésnek - főképpen a mindenkori ellenzéknek - is kapóra jött volna ez a vita, s legfőképpen az, hogy a program teljesítéséről a kormánynak be is kellett volna számolnia.

Miért a feltételes múlt idő? Mert a kormány - a törvény előírását figyelmen kívül hagyva - nem terjesztette az Országgyűlés elé a Köztársasági Esélyegyenlőségi Programot, nem gondoskodott arról, hogy az 2005. január 1-jén hatályba léphessen. Az előterjesztést az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszternek és az igazságügyi miniszternek együtt kellett volna elkészítenie, de 2004 nyarán Lévai Katalin távozott, majd átalakították a kormányt. Az esélyegyenlőségért felelős új miniszter, Göncz Kinga és az új igazságügyi miniszter, Petrétei József nem kapkodott azért a feladatért, ami az ellenzék borítékolható kirohanásai közepette még egyeztetési kötelezettséget is rótt volna rájuk a civil szervezetekkel, melyek közül számosan bírálták már így is a kormányt megannyi kényes témában: távolságtartás, akadálymentesítés, romatelep-felszámolás stb.

A program sikeres elsumákolása után Petrétei miniszter 2006 végén elérkezettnek látta az időt, hogy a Köztársasági Esélyegyenlőségi Programnak megadja a kegyelemdöfést. Az általa előterjesztett T/1096. számú törvényjavaslat természetesen nem a program likvidálásáról szólt - ez volt a nagy csel. A törvénymódosításban még csak véletlenül sem írták le a program nevét, nem is utaltak rá. A reklámok világából jól ismert apró betűs technikával az előterjesztés a legvégén, a 12. § (3) bekezdés szűkszavúan csak ennyit mondott: "E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Ebktv. 14. § (3) bekezdése, a 16. § (4) bekezdésének második mondata, valamint a IV–V. fejezete."

Hát éppen ez a IV. fejezet szólt a Köztársasági Esélyegyenlőségi Programról (31. §–36. §)! A 16. § (4) bekezdésének második mondata pedig arról rendelkezett: "A bírság (amit az Egyenlő Bánásmód Hatóság szab ki) a Köztársasági Esélyegyenlőségi Program költségvetési előirányzatát illeti." Így holt hamvába a törvény előírásaként 2003 óta megkövetelt program.

A törvényjavaslat megjárta az Országgyűlésben a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságot, az emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságot és az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságot. A törvényjavaslathoz hozzászólt Bernáth Ildikó (Fidesz), Szabó Éva (MSZP), Szászfalvi László (KDNP), Répássy Róbert (Fidesz), TuriKovács Béla (Fidesz), Szabóné Müller Tímea (MSZP), Bíró Ildikó (Fidesz), Szép Béla (MSZP), Salamon László (KDNP), Teleki László (MSZP), Pettkó András (MDF), Gusztos Péter (SZDSZ), Vígh Ilona (Fidesz), Tóth Gyula (MSZP) és Mátrai Márta (Fidesz). Hevesen vitatkoztak egymással, de sem a bizottságokban, sem a javaslat általános vitáján nem jöttek rá Petrétei turpisságára.

Az Országgyűlés a kormány előterjesztése alapján 2006. november 27-én 195 igen, 151 nem ellenében és 9 tartózkodás mellett elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely hatályon kívül helyezte a Köztársasági Esélyegyenlőségi Programot. Észrevétlenül, dicstelenül múlt ki egy program, esélye sem volt rá, hogy bebizonyítsa életképességét, szükségességét, hasznosságát. A Magyar Köztársaság így indult neki 2007. január 1-jével a "mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai évének".

dr. Nagy Marianna
főiskolai adjunktus
Budapesti Gazdasági Főiskola