Mellette állnak, ülnek nyugatos szerkesztőtársai, s ott sündörögnek a befutott írók mellett a fiatalok is, kéziratukat szorongatják remegő kezükben. De jól tudják, hogy ide nem hiába jöttek, előbb-utóbb megmutathatják művüket, és vállveregetés vagy fejcsóválás kiséretében elhangzik néhány lelkesítő vagy ledorongoló mondat az írásukról. Vagy ha olyan szerencséjük lesz, hogy a rettegett-imádott Osvát olvassa majd el versüket, bizton számíthatnak figyelmére, és megszívlelendő kritikájára éppúgy, mint szűkszavú, ám annál nyomatékosabb dicséretére.

Aztán ott volt Sárközi Márta és Sós Júlia , a magyar írók rendíthetetlen  védőszentjei, akik úgy pátyolgatták az írókat, mintha valamennyi a gyermekük, testvérük, szerelmük lett volna. Igen, szerelmesek voltak ők mind a magyar irodalomba, s kell-e ennél több? Nem, egyetlen író, költő sem vágyhat másra, „csak” erre a baráti, mély figyelemre.

Egy éve találtam rá Legeza Ilona honlapjára. Csak úgy bóklásztam a neten, s egyszer csak betévedtem ebbe a hatalmas könyvtárba. Elámultam Ilona érzékeny könyvismertetőin, azon az olvasóbarát stíluson, amely csak az ő sajátja.

„A könyvismertetők nem titkolt célja az olvasók irodalmi ízlésének formálása, fejlesztése, a minél értékesebb olvasmányok felé történő orientálása is. Az azóta - a látássérültek körében - TALLÓZÓ néven megismert számítógépes programot a férjem, Csapó Endre (vak programozó matematikus) közreműködésével készítettem. A program a látássérültek igényeit figyelembe véve készült, a BRAILAB-PC beszélő adaptert támogatja. Természetesen ügyeltünk arra, hogy látó és gyengénlátó felhasználók számára is esztétikus, jól áttekinthető és jól olvasható felületet biztosítsunk. Jelenleg 2745 könyvhöz van már kész ismertető. Ebből kb. 1900 recenziót vettem át a honlap anyagába, a további 830 nem a hangoskönyvtári könyvélményeimből való, de remélhetőleg egyszer majd bekerülnek a Hangoskönyvtár állományába is.” – írja Legeza Ilona.

Sose találkoztam vele személyesen, mégis ő az egyik legjobb barátom. Lengyel Balázs gyakran mondogatta, hogy nem tetszik neki az a tudományoskodó, inkább a többi kritikusnak szóló hangnem, amelyen a mai kritikák megszólalnak. „Bezzeg Szerb Antal!”

Tegnapelőtt nagy örömmel tudattam Ilonával, hogy unokám elkészítette a honlapomat, s ámulattal olvastam másnapi emailjét, már el is készítette az akadálymentes, vakoknak szóló változatot.

Ha nem látnám, nem hinném el, hogy van ilyen.


Tovább Rapai Ágnes honlapjára >>>>