Felületesen ismeri a belga fővárost, aki csak a pompás, de (neo)gótikus Főteret és az építészetileg igen lehangoló európai uniós negyedet járta körbe. A város számos pontján egész art nouveau sétaprogramot állíthatunk össze magunknak, például a www.bruxellesartnouveau.be honlap segítségével.

Nem a hajánál fogva elorángatott ötlet: Brüsszel 1893 és 1910 között valóban a szecesszió (egyik) fővárosa volt. E kor emlékét ma a több ezer védett épület közül legalább ötszáz kifejezetten art nouveau-ként nyilvántartva őrzi. Aki esetleg szeptember középső hétvégéjén járna erre, a kulturális örökség napjain oda is bemehet, ahová máskülönben nem. A többieknek a szecessziós belbecs helyett marad a külcsín, azaz: homlokzatok, kovácsoltvas portálok és balkonok, festett mozaikablakok, görbe formák.

Vannak a látogatókat mindig nyílt kapukkal váró nevezetességek. Mit nézzünk meg először? Nem lehet teljes képe a brüsszeli szecesszióról annak, aki nem ismeri meg a két fő mester, Victor Horta (1861-1947) és a nagyon fiatalon elhunyt Paul Hankar (1859-1901) legalább néhány munkáját. Turistacélpontként adja magát Horta egykori, éppen a száazadfordulón épült lakóháza és műhelye, ma már a róla elnevezett múzeum (Rue Américaine 25, www.hortamuseum.be) . Keddtől péntekig délutánonként, ötnyelvű idegenvezetéssel várja a turistákat. Két belga specialitást lát egyszerre, aki (hétfő kivételével) felkeresi a Rue des Sables 20 alatti látványosságot. Ez nemcsak Horta egyik mesterműve, az egykori Waucquez-méteráruüzlet, de a mai Képregénymúzeum (www.stripmuseum.be ) is. (Aki nem tudná: a képregény igazi “belgicum”!) Az építész szó szerint a kuplerájtól a kápolnáig tervezte végig Brüsszelt; ifjúságvédelmi okokból itt csak a Brugmann-kórház imatermét említjük meg példaként. Hortához képest Hankar (mindkettejük neve metrómegállóként is tovább él a városban) az art nouveau geometrikusabb változatát művelte; érdemes felkeresni maga tervezte lakóházát, a belga szecesszió egyik legelső épületét a Rue Defacqz 71 alatt.

A száz évvel ezelőtti új művészet a külföldi mestereket is csábította: a Stoclet-palota az osztrák Josef Hoffmann alkotói leleményességét dicséri. Ez egyben a máskülönben Bécsben dolgozó építész főműve is. Stoclet báró biankó csekket töltött ki számára, annyit költhetett, amennyit akart. Pár éve, Anny Stoclet bárónő halálakor az épületet 80 millió euróra (20 milliárd Ft) értékelték – fájdalom, csak kívülről gyönyörködhetünk benne…

Szőcs László, Brüsszel