A Hortobágytól Szenegálig
Hogy rátaláljanak a ritka madárra, a szakemberek ezúttal a hagyományos terepi kutatás mellett bevetették az izotópvizsgálatot és a számítógépes modellezést is. Európában gyűjtöttek nádiposzátatollakat, amelyeket a madarak afrikai telelésük idején növesztettek. A tollak szénizotóp-tartalmát számítógépes modell segítségével összevetették Nyugat-Afrika izotóptérképével, és arra jutottak, hogy az egyik telelőhelynek valahol a Szenegál folyó környékén kell lennie.
A Magyar Madártani Egyesület brit partnerszervezete, a Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) expedíciót küldött a helyszínre, amely végül a nyugat-szenegáli Djoudj Nemzeti Parkban - egy száz négyzetkilométeres területen - megtalálta a régóta keresett telelőhelyet. A becslések szerint 5-10 000 csíkosfejű nádiposzáta tölti itt a telet, azt azonban még nem lehet tudni, hogy a mi madaraink is köztük vannak-e - mondta Végvári Zsolt, az expedíció magyar tagja.
Az apró termetű énekesmadár, amely a hortobágyi rétek féltett madárritkasága, veszélyeztetettsége mellett több más különlegességgel is felhívta magára az ornitológusok figyelmét. Hajlamos például a poligámiára, a hím és a tojó egyaránt több partnerrel is kapcsolatot tarthat, a párok között a párosodáson kívül azonban nincs egyéb kapcsolat, a tojó egyedül neveli a fiókákat.
A csíkosfejű nádiposzátát még a gyakorlott madarászok is igen ritkán pillantják meg, jelenlétére inkább csak a hangjából lehet következtetni. Magyarországon a becslések szerint 600-800 pár fészkel, ami Közép-Európa legjelentősebb állománya. Világviszonylatban a faj élőhelyeinek 95 százaléka eltűnt, s mára kevesebb mint 15 000 példány található a világon.