Az egyre növekvő kőolajárak következtében ráadásul a bioüzemanyag kezd gazdaságilag is elfogadhatóvá válni. Az sem elhanyagolható előny, hogy a túltermelés miatt jelenleg alig, vagy csak nyomott áron eladható gabonakészletek - főleg a kukorica - első számú alapanyaggá léptek elő. Nem meglepő tehát, hogy a nagy reklámmal népszerűsített bioetanol és a biodízel valóságos aranylázat generál, elsősorban Észak- és Dél-Amerikában.

A kukoricatermelő nagyhatalomnak számító Egyesült Államokban múlt májusban üzembe helyezték a századik bioetanolgyárat, és további harmincat építenek. A termelésük 2007-ben a két évvel ezelőttinek duplája lesz, és így - feldolgozva - sikeresen tüntetik el az USA kukoricatermésének ötödét.

Brazília a másik csúcsra járó ország a bioüzemanyag előállításában. Ők a cukornádat preferálják, ami egyébként előnyösebb a kukoricánál, mert egy munkafázist - a keményítő cukorrá alakítását - megspórolnak vele. A nagy dél-amerikai országban már több mint harminc éve használnak cukornádból nyert üzemanyagot. Jelenleg autóik 15 százaléka jár ezzel.

Egyébként a bioüzemanyag alkalmazása nem is olyan új, mint hinnénk, mert Rudolf Diesel 1892-ben motorjának bemutató modelljét mogyoróolajjal hajtotta meg. Ám nemcsak növényből (a kukorica és a cukornád mellett a szója, pálma, napraforgó, repce is ígéretes lehet), hanem állati eredetű anyagokból is készülhet dízelüzemanyag. 2003-ban például a walesi hatóságok az orrukat követve csaptak le adócsalókra. Trükkös emberek ugyanis rájöttek, hogy a gyorséttermek elhasznált - és egyébként a környezetre káros - étolajával vígan szaladnak a teherautók, bár kétségtelen, hogy bűzös hal- meg sültkrumpli-szagot hagynak maguk után. De nem ez volt a baj, hanem az, hogy nem fizették be az illatos üzemanyag után az ott is borsos adóhányadot.

Csupa előnyös tulajdonság. Mégis miért szaporodik a bioüzemanyagok ellenzőinek tábora? A kétkedők komoly érveket sorakoztatnak föl. A nagy fellendülés egyik következménye a szemes termények világszerte megnőtt ára, ami azzal járhat, hogy a több százmillió autós miatt az éhes embereknek többet kell fizetniük az élelmükért (3 milliárd ember él a Földön napi két dollárnál kevesebb jövedelemből). Emellett a bioüzemanyag-termelés hatalmas megművelhető területeket igényel. Brazíliában a nagy kereslet és haszon miatt máris további földterületekért irtják az esőerdőket. Egy nemrég publikált tudományos cikk számításai szerint ha az Egyesült Államok teljes mostani kukoricatermését e célra fordítaná, autói üzemanyag-igényének akkor is csak 11 százalékát tudná kielégíteni. Amellett ezek a hozamok igen intenzív termesztéssel - tehát jelentős mennyiségű, a környezetet terhelő kemikáliát felhasználva - érhetők csak el. Ha pedig a vegyi anyagok gyártásához és a bioetanolt vagy biodízelt előállító technológiákhoz szükséges energiafelhasználást is figyelembe veszszük, akkor a megtakarítás mérlege közel nulla, sőt akár negatív is lehet. Nem elhanyagolható szempont az se, hogy a kukoricának, de még inkább a cukornádnak nagy a vízigénye, és a túlzott öntözés is energiaigényes, emellett kimerítheti a helyi természetes vízkészleteket.

A számos intés ellenére se feledjük azonban, hogy a bioüzemanyagok technológiái még igencsak gyermekcipőben járnak. Ez is az oka, hogy a versenyszféra egyelőre meglehetősen húzódozik a nagymértékű beruházásoktól az erősen kutatásigényes területeken, és bizony erős állami hozzájárulásra van szükség. Az USA-ban például az Energetikai Minisztérium (a DoE) hozott létre két kutatóintézetet e célra, öt évre 250 millió dollár támogatással. Kísérletek folynak genetikailag módosított, a kártevőknek ellenálló, ezért kevesebb kemikáliát és energiát igénylő alapanyagokkal, például cellulózzal is. Ámbár a kezdeti nehézségek ellenére is kezdenek színre lépni a bátrabb vállalkozók, mint például a kanadai Iogen cég, amely cellulózból készül etanolt előállítani. Máris két óriás partnere is ígérkezik (a Volkswagen és a Shell).