Visszavernék a kötelező visszaváltást
- Ez egy olyan kártyaparti, ahol még azt sem tudja senki, hogy hányan ülnek az asztalnál, ráadásul a részvevők nem is ugyanazt a játékot játsszák - így fogalmazta meg az egyik ágazati lobbiszervezet vezetője a kötelező betétdíj magyarországi bevezetését megelőző ütközeteket. A játszma elvileg csupán kétszereplős lenne - az egyik oldalon a szabályozó fél, vagyis a minisztérium, a másikon a "szabályozottak", azaz a kereskedelem és az ipar képviselői - a felállás azonban korántsem ennyire egyszerű. A szabályozói térfélen legalább ketten vannak (a zöldtárca mellett a gazdasági minisztérium is kiveszi a részét a munkából - leginkább a társminisztérium terveinek megfúrásával), a másik oldal pedig csak nagyon messziről látszik egységesnek. A söriparnak például semmi gondja a betétdíjjal, náluk még mindig legalább kétharmados a visszaváltható csomagolások aránya. A borosok (a legnagyobb üvegszemét-termlők) még nem döntötték el, hogy mit szeretnének, az ásványvíz- és üdítőgyártók viszont bármit, csak betétdíjat nem. A képet tovább árnyalja, hogy hulladékkezelés felelősségét viselő települési önkormányzatok is szót kértek: nekik tetszene a kötelező visszaváltás, mert úgy véli, ezzel megszabadulhatnának a szelektív gyűjtés terheitől.
A környezetvédelmi minisztérium még nem terítette ki a saját lapjait - a hírek szerint a visszaváltáshoz leginkább Persányi Miklós miniszter ragaszkodik, aki valamilyen látványos "szemétmentesítő" lépéssel szeretné emlékezetessé tenni miniszterségét (de ha a poszton netán változás történik, lehet hogy a betétdíjasítás ötlete is elrepül). A minisztérium információink szerint most egy olyan tanulmányt készíttet, amely a magyar viszonyokhoz igazítva modellezné a kötelező visszaváltás hatásait (a munka várhatóan júniusra készül el). Ezek ugyanis korántsem egyértelműek: a szisztémát eddig bevezető országok közül Németországban a 2004-ben bevezetett visszaváltósdi a remélt növelés helyett csökkentette a nem alkoholos italoknál az újratölthető csomagolások arányát (elterjed ugyanis az egyutas visszaváltható üveg). Az új rendszerrel alapvetően a jól működő szelektív gyűjtésnek teremtettek konkurenciát, azzal a hasznos "mellékhatással", hogy a köztereken valóban kevesebb az eldobált italcsomagolás.
Az ipar és a kereskedelem hazai képviselői inkább az ausztriai példa felé fordulnának: ott a szabályozás csak egy kombinált hasznosítási arányt ír elő, ami tetszőlegesen teljesíthető újratöltéssel, visszaváltással vagy szelektív gyűjtéssel. Ennek fejében akár a termékdíj-mentességről is lemondanának, elfogadva, hogy minden kibocsátó köteles megfizetni a hulladékkezelés költségét.
A sok bizonytalanság között egyvalami tűnik biztosnak: a kötelező visszaváltás jövő januárban megjelenik - igaz, először várhatóan nem a csomagolóanyagok, hanem a még problémásabb elemek és akkumulátorok körében.
