Bölcsészeket csak átképzéssel
Két végzős bölcsészlány indult neki az ELTE első összegyetemi állásbörzéjének remélve, hogy találnak valamit. Valamit, ami lehetőség szerint a szakmájukba vág. A helyzetük a statisztikák szerint sem túl fényes: magyar szakosok. Tanári pálya vagy szerkesztőség lenne az álommunka, de már sokkal lejjebb adták: - Bármi jöhet, ha picit is értek hozzá - jegyzi meg az egyikük a keresgélés elején. A kiállítók leginkább informatikusokat, pénzügyi szakembereket, mérnököket keresnek. Esetleg szociológusokat vagy jogászokat. Ha bölcsészt, akkor pedig nyelvszakost. Az egyik helyen például - meglepő módon - tévés szerkesztőnek vagy műsorvezetőnek.
Pásztázva a standokon kitett szórólapok sorai között, lecsapnak azokra a kiírásokra, ahol nincs egyenesen meghatározva, hogy milyen szakirányt várnak el. Egy hitelezéssel foglalkozó cég mosolygós előadónője nagyon szívélyesen fogadja őket. Akkor sem vált a hangja hűvösebbre, amikor megtudja a lányok végzettségét: - Nálunk már egy érettségivel is van lehetősége a jelentkezőknek befutni - világosítja fel őket. - A gyakorlati időben, tanfolyamokon tanítják meg a végzendő feladatokat. A kurzus árát pedig részletekben levonogatják a fizetésből - teszi hozzá a már kevésbé lelkes fiataloknak.
Tovább, tovább, tovább. A multiknál sincs több szerencséjük. Közben fejvadász cégeknél megállva tudják meg, hogy call-centeresnek, vagy üzletkötőnek alkalmasak volnának. Ki kell tölteniük a formanyomtatványt, és ha van valami munkalehetőség, majd szólnak. Csöndesen töltögetnek: név, cím, végzettség, szakmai gyakorlat, egyéb tanfolyamok, jogosítvány, beszélt nyelvek stb...
- Nem könnyű szembesülni vele, hogy ezek alapján fogják eldönteni, alkalmas vagyok-e - mormolja egyikük, miközben a kifogyóban levő tollal satírozgat a papíron. Kicsit arrébb, egy másik állásközvetítő cég portáján érdeklődő lány már legalább öt regisztrációs íven túl van. - Növénybiológus vagyok - mondja. - A szakmámban nehéz elhelyezkedni. Talán nem jól szakosodtam. A legjobb volna valami külföldi állást találni, aztán usgyi.
Továbbhalad, hátha akad valami. El főszereplőink mellett, akik lassan betöltötték a papírt, és most tanácstalanul ácsorognak a tömegben. - Találtunk valamit - hangzik az egyik pult mögül, mire több fej is kiemelkedik a kavalkádból - bölcsészeinké is -, remény csillog a szemekben: - Maga, fiatalember! Van itt egy hirdetésszervezői állás - halássza ki a csoportból a munkaközvetítő-céges hölgy a szerencsés "nyertest", mellőlük.
Fejek vissza. Forgatag újraindul. - Egy sportlapnál kell hirdetési felületeket eladni - magyarázza -, majd értesítjük.
A fiú élsportoló, csak most éppen nem versenyezhet, mert egy kis doppinggondja volt. - Egy ideig, nem hiszem, hogy versenyezhetek. Muszáj keresnem valamit. Sportmenedzserként végeztem, később egyesületet fogok vezetni. De most ez is megteszi. - Elviharzik, szele még megcsapja bölcsészeinket.
Az ELTE-n eddig karonként szervezték az állásbörzét. Akkor talán nem volt ennyire feltűnő a szakadék a diplomák között. Amíg az informatikusok rendezvényén tízen felül volt a kiállítók száma, addig a bölcsészkaron máskor sem volt több lehetőség. Csak koncentráltabb volt. Most nagy a kontraszt.
Karsai Szilvia főszervező szerint a kiállítókat a kari rendezvények tapasztalatai alapján hívták meg. Úgy, hogy a szakok igényeit is figyelembe vették. - A börze nemcsak ELTE-seknek van, de kimondottan az itteni képzési területeket fedi le. Előadások is segítik a választást: például az Országos Nyugdíjpénztár vagy a Diákhitel Központ is tart eligazítást. De cégek prezentációit is hallgathatják az érdeklődők a két nap alatt - teszi hozzá a főkoordinátor.
Megint semmi - indulnak a lányok haza. - Talán jön egy-két e-mail - jegyzi meg egyikük félhangosan, és megpördül utána a lágymányosi campus gömbaulájának forgóajtója.
