Illik-e a pántlika az adóra?
Egerben már tizenegy éve rendelkezhetnek a vállalkozók arról, mire költse az önkormányzat iparűzési adójuk egy részét. Heves megye székhelyén tavaly 2,4 milliárd forint iparűzési adót fizettek be a város egyéni vállalkozói, betéti társaságai, kft.-i, részvénytársaságai. Közülük nagyjából ezren rendelkezhettek az adójuk tíz százalékáról - ennek ugyanis az a feltétele, hogy a befizetés összege elérje a 100 ezer forintot. Újabb kitétel, hogy a "pántlikázott" felajánlás nem haladhatja meg az egymillió forintot.
Korsós László, az egri önkormányzat adóirodájának vezetője tudósítónknak elmondta: a városban az iparűzési adó mértéke a nettó adóalap két ezreléke. Tavaly a felajánlásra jogosultak nyolcvan százaléka - azaz több mint nyolcszáz vállalkozás - élt az adó megcímkézésének lehetőségével, s így 77 millió forintnyi befizetésről döntötték el, hogy milyen célokat szolgáljon. Korsós megjegyezte: a város évente meghatározza, hogy elsősorban mit támogathatnak a vállalkozók: ez jellemzően játszótér-felújítás, műemlékvédelem, parkszépítés lehet. Akiknek az iparűzési adója meghaladta az évi háromszázezer forintot, nemcsak a város által megjelölt célokra ajánlhattak fel ebből, hanem kijelölhettek további kedvezményezetteket is - a 77 millió forintból közel 21 millió civil szervezetekhez jutott.
A pécsi cégeknek korábban szintén volt lehetőségük a befizetések pántlikázására, ők az iparűzési adójuk öt százalékát utalhatták át oktatási, kulturális, egészségügyi és sportcélú alapítványok számlájára - 2004-ig. A baranyai megyeszékhely önkormányzatának jogászai szerint az Európai Unió idevágó törvénye tiltja, hogy egy vállalkozás a helyi adójának egy részét megcímezhesse. Az uniós csatlakozásig működött rendszer révén a PVSK női kosárlabdacsapata járt a legjobban, a bajnokságot rendszeresen megnyerő lányok évente tízmillió forinthoz jutottak az iparűzési adóból. Amikor a város megszüntette ezt az engedményt, 10 millióval emelte a PVSK támogatását.
Korsós Lászlótól megtudtuk: korábban Egerben is felvetődött, hogy az adópántlikázás esetleg ellentmondhat az uniós jogszabályoknak, ám az Állami Számvevőszék vizsgálata megerősítette: az iparűzési adó egy részének az átirányítása nem ütközik jogszabályba.
Győrben - miként tudósítónknak többen is megjegyezték - a túlszabályozott rendszer inkább visszafogja, mint ösztönzi a vállalkozók felajánlási kedvét. A folyók városában a legalább kétmillió forint iparűzési adót fizető vállalkozások az általuk befizetett összeg húsz százalékának erejéig szólhatnak bele - szabályozott körülmények között - a pénz elsősorban sportcélú felhasználásába. A befizető azonban ezt csak akkor teheti meg, ha maga is felajánl az adott célra egy ugyanakkora összeget, mint amekkoráról rendelkezett.
Veszprémben, Debrecenben, Székesfehérváron, Zalaegerszegen és Szegeden éveken át lehetőségük volt a helyi vállalkozóknak arra, hogy megcímkézzék adójuk egy részét, ám ma már egyik településen sem él a korábbi gyakorlat. Székesfehérvárott 2003-ban azzal indokolták a vonatkozó rendelet visszavonását, hogy "az önkormányzat a továbbiakban nem kíván lemondani a saját adóbevételi forrásai feletti rendelkezésről".
Zalaegerszegen 2001-ben szűnt meg az adópántlikázás. Cziborné Vincze Amália, a zalaegerszegi önkormányzat közgazdasági osztályának vezetője ugyanakkor azt mondta: az iparűzési adó egy része továbbra is a civil szervezetek kasszájába kerül, mivel minden évben pályázhatnak a befizetett öszszeg öt-tíz százalékáért. Az idén mintegy 2,5 milliárd forintos iparűzésiadó-bevételre számít az önkormányzat, ebből pedig 170 milliót különítenek el, hogy segíthessék a sport, az egészségügy, a kultúra, a szociális ellátás és az idegenforgalom területén tevékenykedő zalaegerszegi szervezeteket. Az osztályvezető hozzátette: azért cserélték le a címkézést a pályáztatásra, mert így több szervezet juthat támogatáshoz, és jobban ellenőrizhető a pénz felhasználása.
Szegeden néhány éven át ugyancsak volt lehetőség a pántlikázásra, akkor a helyi adójuk öt százalékáról dönthettek a vállalkozások. Botka László polgármester úgy nyilatkozott: a rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a cégek az összeg döntő többségét a helyi sportegyesületeknek juttatták. Ugyanakkor elvárták, hogy a csapatok az adóforintokat is szponzorációként kezeljék, s cserébe reklámfelületet biztosítsanak számukra.
