A gazdasági Európa működik, a politikai Európa válságát éli, a szociális Európa születőben van. De vajon beszélhetünk-e kulturális Európáról, azaz egy olyan európai kulturális örökségről, amelyet valamenynyi tagállam magáénak vall?

A közvélemény-kutatók erről összesen 5023 embert kérdeztek meg az Európai Unió alapító tagállamai közé tartozó Franciaországban, Németországban és Olaszországban, valamint az 1995-ben csatlakozott Finnországban és a 2004-ben taggá vált Magyarországon. A legmeglepőbb, hogy már a kulturális örökség fogalmának értelmezése sem egységes az egyes országokban.

A franciák és a magyarok nagyobb része az építészeti emlékeket és a műemlékeket érti alatta. A németek és a finnek elsősorban a történelmet, a hagyományokat, az életmódot és a szokásokat tekintik kulturális örökségnek, míg az olaszoknál a válaszok teljesen megoszlanak az építészet, a zene, a festészet és a régészet között. A kulturális örökség sokfajta értelmezése egyébként a magyarokra is érvényes.

Míg az európai örökség a német-francia páros számára a nemzeti kultúrák összeadódásából jön létre, a többi ország értelmezésében létezik egy olyan közös örökség, amely valamennyi európai nemzet kultúrájában megtalálható. A magyarok fele-fele arányban vallják magukénak a két felfogást.

A magyarok sok szempontból másként gondolkodnak, mint a "régebbi" európaiak, akiknek 83 százaléka úgy ítéli meg, hogy hazája kulturális öröksége része az európai örökségnek. A magyarok 70 százaléka szerint viszont a magyar kulturális örökség még csak "részlegesen" integrálódott Európába.

Az is érdekes, hogy honfitársaink a többi európaival ellentétben nem a vallási épületek, múzeumok és kastélyok összességében látja a közös örökséget, hanem inkább a kortárs épületekben, ipari telepekben és lakóházakban.

A felmérés legfőbb tanulsága, hogy míg az európaiak 60 százaléka (ezen belül az olaszok 85 százaléka) számára az európai kulturális örökség megléte erősíti az Európához való tartozás érzését, a magyaroknak csak 11 százaléka gondolkodik így. Ennek következtében többségük (59 százalék) - ellentétben a többi európaival - úgy véli, hogy Európa veszélyt jelent a nemzeti identitás megőrzésére. A magyaroknak alig 15 százaléka gondolja, hogy az uniós tagság segíthet megőrizni és értékén kezelni a hazai kulturális örökséget, pedig a régebbi tagállamok lakóinak - feltehetően a több együttműködési tapasztalat alapján - ez szinte természetes. Olaszország (78 százalék), Finnország (68 százalék), Franciaország (64 százalék) és Németország (62 százalék) polgárainak zöme egyetért ezzel a tézissel.

A felmérés végül azt firtatta, hogy melyik tagállam mennyire érdeklődik a többi európai ország kultúrája iránt. A legnyitottabbaknak a németek (52 százalék) bizonyultak az olaszok (48 százalék), a finnek (46 százalék) és a franciák (43 százalék) előtt. Ismételten a magyarok lógnak ki a sorból, akiknek bevallottan csak 29 százaléka kíváncsi idegen kultúrákra.

Magyarország szkeptikus válaszaiból egyértelműen kiderül: az Európai Uniónak jobban kell segítenie a kultúrát, és erősebben kell támogatnia az együttműködést ahhoz, hogy az európaiság érzése ezen a területen is erősödjön az új tagállamokban. A csatlakozás dátuma és az európai kulturális örökséghez való tartozás érzése kétségtelenül párhuzamba állítható. És az a tény is döntő lehet, hogy Magyarországon kívül a megkérdezett valamennyi ország egy-egy városa volt már Európa kulturális fővárosa, s a rendezvénysorozat hozzájárulhatott az európai tudat erősödéséhez. A magyaroknak már csak 2010-ig kell várniuk ahhoz, hogy Pécs bebizonyítsa, mit is jelent az Európai Unió a nemzeti kultúra számára.