A petíció egyik pontja szerint az aláírók azt kérik, hogy a tanácsadói szerepet betöltő, kizárólag férfiakból álló Súra Tanács 150 tagjának felét ne a király jelölje ki, hanem választás révén kerüljenek be a testületbe.

N. Rózsa Erzsébet emlékeztetett rá, hogy a 2005 augusztusában trónra lépett Abdallah óvatos reformpolitikája már két választás során megmutatkozott. A tartományi kereskedelmi kamarákba két nő is bekerült, a helyhatósági választáson pedig voksolhattak a szunnita többségű sivatagi királyság keleti részében élő síiták. Ami azért fontos, mert ezen a részen találhatók a főleg síita munkásokat foglalkoztató nagy kőolajmezők.

A kutató fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy e demokratikus jelek ellenére a 27 millió lakosú ország egyfajta társadalmi szerződés alapján működik. A királyi család tagjai és a népet képviselő törzsfők hűséget esküsznek az uralkodónak, aki cserében gondoskodik alattvalóiról. A dinasztián belül azért tapasztalhatók törésvonalak: Abdallah reformpolitikájával szemben áll öccse, a keményvonalas vallási körökkel összefonódott Najef bin Abdel-Aziz herceg és belügyminiszter.

A már említett "civilek" közül hárman - a többi között egy al-Harbi nevű író - majd másfél évet töltöttek börtönben, az alkotmányos reformokért kiálló személyeket még a néhai Fahd király csukatta le 2004-ben, s aztán Abdallah beiktatásakor amnesztiában részesítette őket.

A világ legnagyobb kőolajtermelője - elsősorban a Fahd uralkodása utolsó tíz évében a beteg királyt helyettesítő Abdallah jóváhagyásával - több regionális kezdeményezéssel lépett fel. Legutóbb ilyen volt a palesztin egységkormány "mekkai összeboronálása", amellyel Rijád pozícióit is igyekezett erősíteni nem utolsósorban a térségben hatalmi státusra törekvő Iránnal szemben.